Frog kritikáját itt olvashatjátok.

Dühösen szaggattam miszlikbe a mozijegyemet, miután megnéztem a minősíthetetlenül gyenge A Quantum csendjét, úgy éreztem, egy életre végeztem James Bonddal, nézze a kalandjait a továbbiakban, aki akarja. Nem is érdekelt, hogy jön a következő rész, de hát az ember lányának van egy apukája is, akit gyermeki kötelessége elkísérni a moziba, hiszen sok évtizedes hagyomány az már nálunk, hogy a család megtekinti az aktuális Bond-filmet, holmi lányos hiszti miatt természetesen nem szakítottunk ezzel a szokással, tehát látványosan szenvedve ismét ott ültem a moziban, semmi jóra nem számítva. Aztán nagyon gyorsan belefeledkeztem a filmbe, és úgy álltam fel a székből, hogy azt kérdeztem: "ugye jövünk a következő részre is?". Az egyik legjobb Bond-mozi sikeredett Sam Mendes és Daniel Craig együttműködéséből, kár lenne kihagyni az életünkből!

James Bond (Daniel Craig) egy látványos akció végén még látványosabban elhalálozik. Egy titokzatos merénylőt felrobbantja az MI6 főhadiszállását egy M-nek (Judi Dench) intézett üzenet után. Ebben a helyzetben őfelsége legszexisebb ügynöke ebben a helyzetben újra szolgálatra jelentkezik (de előtte még rá jellemző módon kiélvezte a halált), bár nincs túl jó formában, azért természetesen összekapja magát, és eljut az ellenséghez, aki annyira nem akar menekülni előle, sőt nagyon is várja a találkozást, hiszen kollégák voltak egykoron, Silva (Javier Bardem) volt a 007-es elődje, és személyes bosszú hatja, le akar számolni M-mel, bármi áron. Ezt persze Bond nem engedheti...

Sam Mendes-nek nem volt könnyű dolga, nagyon erős filmet kellett letennie az asztalra ahhoz, hogy a rajongókkal feledtetni tudja az előző rész fiaskóját, A siker receptje egyszerű, de nagyszerű volt: jó forgatókönyv, zseniális főgonosz, kiváló színészi alakítások és persze látványos akciók a köbön. Ezúttal nem a világot kellett megmenteni, ez volt a legszemélyesebb Bond-film a franchaise történetében, sokkal többet megtudtunk őfelsége legszexisebb ügynökének múltjáról, mint a korábbiakból összesen. Az alkotók rájöttek, ma már nem tudják eladni azzal a sorozatot, hogy ez a legjobb A-kategóriás akciófilm a piacon, mert a technikai mai színvonala mellett ez már kivitelezhetetlen, ezért inkább a sok évtizedes hagyományokra építettek, a korhoz igazították a stílust, kiemelt gondot fordítottak a karakterekre, a luxus érzetét fenntartották, de jól modernizálták a film atmoszféráját, Bond már nem gyilkológép, de nem is engedi el magát túlságosan, sikerült eltalálni a megfelelő egyensúlyt az akció és az érzelmek között, így megnyugodhattak a rajongók, hogy visszakapták az ő James-üket, így megmenekült a sorozat, a továbbiakban sem kell nélkülöznünk kedvenc ügynökünket a filmvászonról.

A hagyományos brutálisan jó akciójelenettel kezdődik a fim, amelynek a végén őBondsága látványosan mélybe hull. Mivel még csak a film elején járunk, ezért nem siratjuk kedvenc ügynökünket, kizárt, hogy a főszereplőt ilyen hamar kivonják a forgalomból, így kíváncsian várjuk, hogyan támad fel a látszathalálból. Nem kevés öniróniával bír a történet (kb. 5 percenként mondják el szegény James-nek, hogy meg van öregedve, ki van menve a divatból stb), őfelsége legszexisebb ügynökét sosem láttuk ilyen lepusztultnak, esendőnek, szinte már vesztesnek. De miután kellőképpen elkámpicsorodtunk, örömmel konstatáljuk, hogy azért csak sikerült összekapnia magát hősünknek. Éppen ideje volt, hogy újra a régi legyen, mert nem hétköznapi főgonosszal kerül szembe: Silva könyörtelen, nem kicsit őrült és mivel ő is 007-es volt, ismeri az MI6-et is. Ez így együtt nagyon veszélyes párosítás, Bondnak mindent be kell vetnie ahhoz, hogy megakadályozza alávaló terveit, és megpróbálja megmenteni M. életét.

A forgatókönyv jól sikerült, biztosra mentek az írók, túlságosan is, ezért bár nagyon jó a film, mégsem kiváló, akadnak benne üresjáratok, kiszámítható fordulatok, nem rengeti meg szívünket-lelkünket a történet, de nagyon jól szórakozunk rajta, és ez volt a cél, nem több, ez pedig tökéletesen teljesítve lett. A karakterek jól meg lettek írva, nem csak Bond alakja lett sokkal színesebb, hanem a főgonosz motivációit is megismerjük, és akkor M. - ről még nem is beszéltem, őt is teljesen más oldaláról ismerjük meg, mint a korábbi filmekből. Emberközelbe hozták a szuperügynököt, úgy, hogy tiszteletben tartották a legendát, jól vezetett a történet, a szériától elvárt akcióorgia sem maradt el. A zene fantasztikusan jól sikerült, méltán járt az Oscar-díj Adéle-nek, az operatőri munka és a vágások kiválóak, de ez ugye alapelvárás a sorozatnál.

Daniel Craig végre lehetőséget kapott érdemi színészi játékra, élt is vele, mégsem az övé a legjobb alakítás a filmben, hanem Javier Bardem-é, aki zseniálisan jól alakította a rosszfiút, félelmetesen őrült, ugyanakkor esendően emberi is volt egyszerre. Judi Dench kiváló, mint mindig, a Bond - lányok szokás szerint teljesen felejthetőek, Ralph Fiennes hozta a tőle elvárható szintet, Albert Finney és Ben Whishaw nagyon jó.

Sam Mendes olyan jól támasztotta fel poraiból őfelsége legszexisebb ügynökét, hogy a következő filmet is rábízták, pedig igazából nem tett semmi különöset, csak nagyon jól levezényelt egy stílusváltást a sorozat történetében. Adva volt a jó forgatókönyv, a kiváló színészek, már "csak" életet kellett lehelni a produkcióba. Nagyon jól sikerült végrehajtani a feladatot, nagyon várjuk már a következő Bond-filmet!

8/10