Egészen különleges emlékek fűznek ehhez a filmhez, hiszen eredetileg jó öt éve, még Szegeden, hivatalnokként, munkaidőben, másodmagammal sikerült bevizsgálnom ezt az ízig-vérig B-kategóriás alkotást. Se azelőtt, se azután nem tudtam olyan félreeső zugban, és olyan nyugisan dolgozni, hogy meló közben filmet nézhessek, akkoriban viszont ez volt a tökéletes megtestesítője a csinovnyik-lét elleni lázadásnak. Na mindegy, térjünk a lényegre!
Az eredetileg a 2009-es amerikai After Dark Horrorfesten bemutatásra került alkotás története egyáltalán nem lett túlbonyolítva. Egy fiatalokból álló társaság valahol a világ végén autóbalesetet szenved, majd a rossz sorsuk egy igencsak elhagyatott kórházba vezeti őket, ahol a személyzet "kissé" gyanús. Ezután - ki nem találnátok! - fogyni kezdenek a szereplőink...
Ettől a filmtől senki ne számítson forradalmi újdonságokra, vagy falakat döntögető eredetiségre, itt bizony egy régimódi, alacsony költségvetésű exploitation alkotásról van szó, ami kizárólag az alantas vágyak kihasználásáról szól. Az egész produkcióról süt a másodvonalas jelleg, a film szinte csak a vér és az erőszak tekintetében tud - viszonylag - emlékezeteset produkálni. A képi világ a rikító piros, kék, stb. színű fények gyakori használatával nagyon olcsó és színpadias hatást kelt, viszont legalább jó harsány. A gonosztevőket alakító színészek ismert B-kategóriás rosszarcok (Robert "T-1000" Patrick, Robert LaSardo, Michael Bowen), a többiek pedig a "futottak még" skatulyába tartozó fiatal színi tanodások. A rendezői munka szódával elmegy, az operatőr és a vágó hozza az elvárhatót, a tempó és a játékidő megfelelőnek minősíthető.
Mint mondottam, a filmben a hangsúly a gore-on van. Ha túléljük a kissé döcögős első fél órát, utána már beindul a móka, és a forgatókönyv menetrendszerűen szállítani kezdi az erős közepes szinten megvalósított vérengzéseket. Van itt fejbe fúrás, belezés, "agyatlanítás", stb. Néhol kapunk egy késhegynyi brutális humort, meg egy-két sablonos ijesztgetést is, de ezek igazából nem változtatnak a produkció összképén. Jó pontot jelent, hogy - ahogy az kell - a fináléra megizmosodik a film, így az utolsó negyed órában megtapasztalhatunk egy orvosilag teljesen hiteltelen, ám felettébb iszonytató megoldást; itt láthatjuk az emberi test legkomolyabb, rémálomba illő dekonstrukcióját (egy ponton Clive Barker neve is eszembe jutott a jelenetről); és az izgalmak is itt itt hágnak a tetőfokukra.
A produkció alapvetően szimpatikus vonása, hogy nem vállalja túl magát. A 90-es évek videotékás horrorjait megidéző módon, erőlködés nélkül, szépen ellátja a feladatát, bármiféle hozzáadott sallang nélkül. Nincs benne semmi "meta", még határozottabb idézőjeleket vagy kikacsintásokat sem tartalmaz. Pőre szórakoztatás a Fangoria-olvasó rétegnek.
Ezt a mozit kár lenne ennél jobban kivesézni - nincs is benne sokkal több. Az Autopsy egy egyszeri fogyasztásra kiválóan alkalmas filmecske, persze csak az erősebb gyomrúak számára. Munkahelyi filmezésként is működhet, de kell hozzá a kollégák vérbő B-kategóriás horrormozikra való nyitottsága, no meg a főnök figyelmének lankadása is.
6/10
A film adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán megtalálható.
