Ébredtél már arra, hogy nem emlékszel semmire? Gyötörtek már pokoli látomások a világ végéről? Zakatolt már a fejedben egy mondat, amiről nem tudtad, hogy mit jelent? Robert Langdon bizony így járt. Zúgó fejjel, lenullázott memóriával tér magához egy kórházi ágyon, és az első, ami eszébe jut: "Keressetek és találjatok". De mit kell keresni, és miért kell megtalálni? A kínzó kérdésre némi enyhet hoz a kedves, csinos doktornő, aki aggódva érdeklődik hogyléte felől. Ámde az idill nem sokáig tart, az események tragikus fordulatot vesznek: egy nő egyszerűen bejön a kórházba, és megöli az orvost, és Langdont veszi célba. De természetesen a könyv elején nem halhat meg a főhős, ezért természetesen az ifjú doktornő, Sienna Brooks megmenti az életét, kalandos körülmények között lerázzák a merénylőt, és a lakására menekülnek. Nem, romantikára nincs idő, ugyanis nagyon gyorsan kiderül, hogy nem egy személy akarja megölni a professzort, hanem egy egész kommandós csoport. Langdonnak fogalma sincs, miért akarják megölni, azonban a nyomok egy bioterroristához vezetnek, aki egy veszélyes vírust akar rászabadítani az emberiségre, és ahhoz, hogy ezt megakadályozzák, a professzornak és segítőjének bonyolult szimbólumokat kell megfejtenie és be kell járnia Firenzét, Velencét, Isztambult, le kell ásnia Dante Isteni színjáték című klasszikusának  és a történelem a legmélyebb bugyraiba.

Budapest lassan, de biztosan belekerült a filmvilág körforgásába, ki gondolta volna, hogy egyszer  Bruce Willis, Matt Damon vagy Ridley Scott fog nálunk forgatni. A világsztárok egymásnak adják a kilincset már nálunk, nemrégiben Tom Hank és Ron Howard tette tiszteletét a fővárosban és környékén, mégpedig azért, hogy filmet forgassanak Dan Brown Inferno című könyvéből. Nem meglepő ez a párosítás, hiszen a Da Vinci-kóddal hatalmas sikert ért el a páros, hogy aztán az Angyalok és démonok annál felejthetőbb legyen. Nem akarok vészmadárkodni, de a könyv ismeretében azt kell mondanom, nagyon össze kell kapnia magát a két tapasztalt fimesnek, hogy jó mozi legyen a végeredmény, ugyanis az előző két regény nyomába sem ér.

Dan Brown manapság abszolút szupersztár, először a betű szerelmesei figyeltek fel rá, majd a mozikba került a Da Vinci kód, amit ájultan néztünk, és sprinteltünk a könyvesboltba beszerezni az alapjául szolgáló írásművet. Természetesen én is így tettem, és az volt a véleményem, hogy a filmváltozat jobb, mint a könyv, írott változatban az Angyalok és démonok fényévekkel izgalmasabb. Kíváncsian várom a kedves olvasók hozzászólásait, hogy ezt csak én gondolom-e így, vagy a többség is ilyen érzésekkel tette le a két könyvet. Dan Brown hihetetlen műveltséggel rendelkezik, és amúgy Mensa-tag, tehát érthető, hogy az átlagosnál jóval magasabb intelligencia iránt kiemelt figyelmet tanúsít. Ügyesen forgatja a szavakat, jól tekergeti az eseményeket, az összeesküvés-elméletek szerelmesei nem véletlenül imádják a műveit, amelyek szórakoztatóak, izgalmasak és kellőképpen tekervényesek ahhoz, hogy jól el lehessen gondolkodni rajtuk.

Az Inferno jó könyv, sokat lehet belőle tanulni irodalomról, művészettörténetről, történelemről. Útikalauznak sem utolsó. Szórakoztató, izgalmas történet, profi írás. Túlságosan is az. Aki már olvasott Dan Brown könyvet, az elég gyorsan rájön, hogy milyen fordulatok várhatóak, kis túlzással azt mondanám, hogy ugyanarra a kaptafára készült, mint az összes korábbi műve. Az igazi mélység hiányzik belőle, azonban nagyon komoly problémákra hívja fel a figyelmet: a Föld túlnépesedése, bioterroristák, a genetika erkölcsi problémái. 

Izgalmas, érdekes, de nem a letehetetlen kategória, nem gondolkodunk rajta napokig, nem kavarja fel a lelkivilágunkat úgy, mint egykoron a Da Vinci-kód vagy az Angyalok és démonok. Igazából nem lehet belekötni, a karakterek jól meg vannak írva, a történetvezetés teljesen rendben van, egyszerűen csak hiányzik belőle az eredetiség, nem sikerült új dimenziókat nyitni az életműben, nem kevés hiányérzettel csukjuk be a könyvet, és sóhajtunk egy nagyot azért, hogy már Dan Brown sem a régi, nem tudott megújulni. Pedig csak azt kaptuk tőle, amit várunk, viszont már nem tudott meglepni bennünket, és ez fájt, nem is kicsit.