"Bolond a szerelmes, oly fövő agyú
S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát,
Mit józan ész felfogni képtelen."

Nem voltam eddig még olyan szerencsés, hogy a szerelemnek nevezett bolondság miatt elveszítettem volna a fejem, valamint lány létemre nem nézem halomra az ezzel a témával foglalkozó romkom-okat, ellenben odavagyok Shakespeare drámáin kívül a vígjátékaiért is, hiszen kiváló alkotásai születtek ebben a műfajban is (a 10 legjobb filmadaptáció az avoni hattyú munkáiból itt olvasható). Már nagyon várom a Macbeth bemutatóját, addig is a Shakespeare-hiány enyhítése érdekében elővettem a Szentivánéji álom feldolgozását, amelyről szép emlékeket őriztem, ugyanakkor tudtam, hogy nem tartozik a kiváló filmek közé, mégis meglepődtem azon, hogy felnőtt fejjel már mennyire túlsúlyba kerültek a hibák. A film nem teljesen rossz,, Michelle Pfeiffer, Kevin Kline és Stanley Tucci alakítását öröm nézni, ugyanakkor összességében sajnos abszolút feledhető alkotásról van szó.

Athén hercege, Theseus (David Stratharin) az esküvőjére készül a nem túl lelkes Hippolyta-val (Sophie Marceau), amikor egy dühös apa felvezeti neki, hogy pici lánya, Hermia (Anna Friel) nem akar hozzámenni a neki kiszemelt ifjúhoz, Demetrius-hoz (Christian Bale), ugyanis beleszeretett egy másik fiatalemberbe, Lysander-be (Dominic West). Mivel az ifjú leánynak nincs kedve sem meghalni, sem zárdába vonulni, ezért a szerelemesek úgy döntenek, megszöknek a városból. Ezt az infót azonban Helena (Calista Flockhardt) továbbadta Demterius-nak, aki bőszen elindul arája után, azonban ezen a bűvös éjszakán Tündérország uralkodópárjának ellentéte miatt minden összegabalyodik szerelmi téren...

Könyörgöm, ki gondolta, hogy egy közepes rendező egy olyan színészgárdával, amelyből csak néhányan kiemelkedő tehetségűek, valóban értőn nyúlhat hozzá Shakespeare-hez? A Szenivánéji álom valóban üvölt a filmváltozat után, készült is belőle jó néhány, korom okán nekem az 1999-es változat jutott. Akkor nagyon tetszett, most azonban, felnőtt fejjel, elég durcásan néztem végig, mert sokkal több volt ebben a filmben, de a kicsit defektes casting, a nem túl erőskezű rendezés, és a túlzásba vitt effektek miatt erős hiányérzet marad a végén a nézőben.

Nem vagyok sznob, de Shakespeare tényleg egy klasszikus, csak akkor kellene hozzányúlni, ha valami érdemi mondanivalónk van vele, vagy nagyon jó okunk van a modernizálásra. Az sem biztos, hogy jó ötlet, ha sztárokat bízunk meg a főszerepekkel, mert a mester műveihez igenis kell egy bizonyos művészi mélység, ami nem minden éppen felkapott színészben van meg. Na persze, ha csak annyi a cél, hogy egy biztos bevételt hozó romantikus filmet dobjunk össze, amihez úgyis adott a zseniális szöveg, csak fogjuk a kamerát, egy picit modernizáljuk, belezsúfolunk néhány sztárt, pár jó színészt, és néhány hamvas kezdőt, megtoljuk a látványt, és már mehet is a moziba, akkor végülis elégedettek lehetünk a végeredménnyel. A Szentivánéji álom nem királydráma, hanem egy klasszikus romkom, amelynek éppen a varázslat a lényege, amely ebből a filmből sajnos látványosan hiányzik.

Ne legyünk igazságtalanok, nem rossz film ez, abszolút nézhető, csak tökéletesen felejthető, ami az alapmű ismeretében eléggé szomorú. Jó volt újra hallani az ismert szöveget, bájosak voltak a fiatalok, Tündérország sem utolsó látvánnyal elevenedett meg, de túl sokszor volt olyan érzésem, hogy csak beszélnek a színészek, de nem mondanak semmit. Titánia és Oberon kibékülése után teljesen kiüresedett a film, számoltam a perceket, hogy mikor lesz már vége ennek a parttalan szenvedésnek. A végén természetesen Stanley Tucci és Kevin Kline mentette a menthetőt, de ez most sajnos nem volt elég egy maradandó filmélményhez.  Nem volt érdemi mondanivalója a rendezőnek, ezért szépen fényképett, de elég sokszor tényleges tartalom nélküli képekkel kellett beérnünk, a filmet néhány kiváló színészi alakítás mentette meg a teljes unalomtól.

Michelle Pfeiffer természetesen gyönyörű volt Titánia szerepében, de a színészi alakításban sem volt hiba. Kevin Kline hozta a tőle elvárható szintet, de Stanley Tucci elvitte előle a show-t. A többi szereplő fájóan halvány volt (mínusz Sam Rockwell, ő nagyon jó volt), Ruppert Everett-et csak azért vettem észre a jelenetben, mert Szabó-Sipos Barnabás kiválóan szinkronizálta. Christian Bale nem nagyon tudott mit kezdeni a szerepével, Dominic West, Anna Friel, Sophie Marceau tökélesen felejthető volt, Calista Flockhardt pedig egyenesen szereposztásbeli tévedés.

Nem véletlenül merült feledésbe ez a Shakespeare-feldolgozás, nem sok nyomot hagy a néző lelkében. Persze néhány szép kép megmarad belőle, a látványban nem volt hiba, azonban mindenki jobban járt volna, ha több gondot fordítanak a forgatókönyvre, kicsit gondosabbak válogatják ki a szereplőket, és nem csak egymás mögé fűzik az alkotók a képeket, hanem mondani is akarnak vele valamit. Ezek az árnyak összességében nem tetszettek, sajnos.

5/10

A Szentivánéji álom teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.