Minden lány életében meghatározó az első sejk, akivel jobb híján a filmvásznon találkozik. Nekem nem Rudolph Valentino jutott, hanem Lambert Wilson, halálosan szerelmes lettem belé, amikor megláttam sok évvel ezelőtt ebben a romantikus alkotásban, amelyet természetesen rongyosra néztem egykoron. Azóta nagyon sok év telt el, én felnőttem, kíváncsian újráztam,  és miközben döbbentem néztem a képsorokat, azon gondolkodtam, vajon miért is imádtam én annyira anno ezt a teljesen közepes kalandfilmet, amelyből tényleg csak Wilson gyönyörű szeme és a férfi nézők számára természetesen a fiatal Brooke Shields emel ki a többi hasonló alkotás közül. Mindezzel együtt egy jó kis matiné, nem több, hétvégi szórakozásnak elmegy, de ennél többet ne várjunk tőle.

Dale (Brooke Shields) lány létére kiváló autóversenyző, és apja halála után úgy dönt, ő váltja valóra az álmát, és megnyeri a szaharai autóversenyt. Meg is érkezik a helyszínre, férfinek öltözve, hogy el tudjon indulni a versenyen, és nem is sejti, hogy amikor női mivoltában kilép az erkélyre, az éppen arra járó Jaffar sejk (Lambert Wilson) első pillantásra beleszeret. Eldördül a rajtot jelző ágyú, azonban a versenyzők egy törzsi háború kellős közepébe csöppennek, és a kalandok elkezdődnek...

A sivatagnak megvan a maga szépsége, zordon vadsága nagyon is romantikus tud lenni, nem véletlen, hogy ebben a környezetben zajlanak az események, amelyek nem éppen hétköznapiak, de nem is annyira különlegesek. Adva van egy szép modern lány, aki egy autóverseny miatt a Szahara kellős közepén találkozik egy nomád törzs eszméletlenül jóképű vezetőjével, aki természetesen a hagyományos nemi szerepekben hisz. Akad némi nézeteltérésük abban, hogy mit is értenek házasság alatt, de végül természetesen a vadóc lány rájön arra, hogy a karrier nem minden, a családprojektbe is érdemes belevágni. Csak annyira feminista a film, amennyire a 80-as években szükséges volt, nem is ez a lényeg, egy szép romantikus történetről van szó, nem drámáról, ne várjunk erős tollvonásokkal megírt karaktereket, a férfi nézők megkapták Brooke Shields-et, mi lányok Lambert Wilsont, osszuk be ezt szépen magunknak. Azért akadt még humor, akció, lovas vágta, autós "üldözés" (nem Vin Diesel szinten természetesen), és sok-sok romantika. Mégis hatalmasat bukott a film, főleg azért, mert a forgatókönyv egy kliséhalmaz volt, a látványt helyezték előtérbe a történettel szemben. Ennek ellenére több jelenet is bevésődött az akkoriban hozzám hasonlóan a tiniéveiket élők számára: Lambert Wilson premier plánban akárhányszor (kicsit elfogult vagyok, tudom én), az autó felett lassítva átugró paci, Brooke Shields esküvői ruhája (a férfi nézők számára gondolom a vízeséses jelenet is), a verem a cicusokkal, stb.

Pedig biztosra mentek az alkotók, a két dögös főhős mellett olyan nagyágyú szerezte a zenét, mint Ennio Morricone, Menahem Golan sem kevés siker kovácsa volt korábban, a rendező, Andrew V. McLaglen sem volt kezdő a szakmában, mégsem sikerült igazán jó filmet összehozni. Hiányzik az átütő erő az alkotásból, szemre szép, de tartalomban komoly hiányosságokkal küzd. Túl sok mindent akartak belezsúfolni a történetbe, nem sikerült eltalálni az akció-érzelem egyensúlyt, a karakterek sablonosak voltak, a szöveg pedig vérszegény. Ennél sokkal több volt ebben a történetben, (a modern és a hagyományos kultúra találkozása a sivatagban, egy erős nő a férfiak világában stb),  legalább egy minőségi kalandfilmet kaptunk volna, de nem, adtunk a romantikának, ez tény, de ennél több nem nagyon történik ebben a jobb sorsa érdemes moziban.

Ne legyünk igazságtalanok, a film nem nézhetetlen, de nincs is benne semmi különös, a tökéletesen felejthető kategóriába tartozik, csak az emlékeink szépítették meg a valóságot. Sajnos nem állta ki az idő próbáját ez az alkotás, nekem legalábbis nagy csalódás volt tinikorom egyik nagy kedvencének újbóli megtekintése. A Szahara és Lambert Wilson szeme továbbra is gyönyörű, de ez sajnos még nem elég egy jó filmhez.

Lambert Wilson-nal talán hangyányit elfogult vagyok, de tökéletes választás volt a férfi főszerepre, nemcsak jól nézett ki, de meggyőző volt a romantikus hős alakjában. Brooke Shields viszont a szépségén kívül semmit sem adott hozzá a filmhez. John Rhys-Davies hozta a kötelezőt, Horst Buchholz viszont szereposztásbeli tévedésnek bizonyult, nagyon nem állt jól neki ez a túlkarikírozott gonoszkodás, John Mills-nek voltak szép pillanatai.

A Szahara nem sokkal rosszabb, mint a sok évvel később azonos címmel készült alkotás Matthew McConaughey és Penélope Cruz főszereplésével készült film, de nem is jobb, ráadásul ugyanazon problémákkal küzd. Nyilván a gyerekkori emlékek miatt miatt én az 1983-as filmet részesítem előnyben a kettő közül, az eggyel fiatalabb generáció pedig a 2005-öst, de senki sem lehet maradéktalanul elégedett a választásával, egyik sem a filmművészet csúcsa. Mégsem kapcsolunk el, ha a tévében leadják, és ez így van jól.

5/10

 A Szahara teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.