A lányok általában nagy esküvőről álmodnak, amelyen királynőként ragyoghatnak az oltárnál a szeretett férfi oldalán, a teljes család és a barátok szeme láttára. És mi van akkor, ha egy olyan pasiba szeret bele, aki teljesen más közegben nőtt fel, mint ő? És mit szól a család ahhoz, hogy a leánygyermek eltér a tradícióktól? Vajon érdemes ezeken a kérdéseken töprengeni, vagy adjuk át magunknak a szerelemnek, a családdal pedig ne foglalkozzunk? Meglepően sokan voltak kíváncsiak arra a filmre jó tíz évvel ezelőtt, amely ezeket az amúgy komoly kérdéseket boncolgatta vígjáték formájában, a Bazi nagy görög lagzi kasszát robbantott, és az Oscar-jelölés sem maradt el. Én is nagyon szerettem anno a filmet, mégsem voltam túl boldog attól a hírtől, hogy készül a folytatás. Mi szükség van rá? Ez a bűbájos alkotás úgy jó, ahogy van, ne legyen igazam, de szerintem ezt a történetet kár folytatni. Viszont megjött a kedvem az újrázáshoz, és nem csalódtam, istenien szórakoztam a filmen!

Toula Portokalos (Nia Vardalos) egy Amerikába áttelepült görög família tagja. 30 éves, nem túl szép, az élete unalmasan folydogál a családi étteremben, ahová egy szép napon besétál egy jóképű tanárember, bizonyos Ian Miller (John Corbett), akibe első pillantásra beleszeret. Összeszedi magát, beiratkozik a főiskolára, a külsejére is több gondot fordít, össze is jön a nagy szerelem. Ámde a család nem nagyon örül a nem görög és vegetáriánus fiúnak, sok akadályt kell leküzdeniük a fiataloknak, amíg oltár elé állhatnak...

Ezt a filmet egyszerűen jó nézni. Romantikus vígjátékkal tele a padlás, ez a kedves történet azonban eljutott a szívünkig. Nagy erénye, hogy a görögöket nem teszi nevetségessé, egyszerűen csak bemutatja, hogy náluk ilyen a családi élet. A família feje nem hétköznapi figura, minden szóról le tudja vezetni, hogy miért görög eredetű, teljes felelősséggel irányítja kis családja életét, pontosabban a felesége elhiteti vele, hogy minden az ő akarata szerint történik. Nagyon félti a lányát, nem örül a választásának, a tradíciók embere, de végül természetesen hagyja, hogy győzzön a szerelem. A felesége egy igazi görög mamma, aki gondoskodik a családról, feltűnés nélkül irányítja a férjét, imádja a gyerekeit. A nagymama egy kicsit bolond, de legalább nem unalmas vele az együttélés. És itt vannak a testvérek, az unokatestvérek, a rengeteg rokon, akik  iszonyúan sokan vannak, folyamatosan vitatkoznak, hangoskodnak, de annyira emberiek, hogy csak szeretni lehet őket. 

Szegény Ian-nek nincs könnyű dolga, nem hétköznapi családba csöppen Toula-nak köszönhetően, aki tele van kétségekkel afelől, hogy működhet-e a kapcsolatuk, de csak eljutnak az esküvő gondolatáig, és innentől kezdve elszabadul a pokol, mert egy hangos görög és egy nyársat nyelt amerikai család kerül összeeresztésre, melyből rengeteg kacagtató és szívet melengető jelenet születik. A történet teljesen sablonos (csúnya lány megszépül, megtalálja a helyét az életben, és rátalál a nagy szerelem), a jól megírt karakterek és az utánozhatatlan hangulat teszi egyedivé a filmet, amelynek a  siker után rengeteg klónja született, de a közelébe sem ért egyik sem (más kérdés, hogy Nia Vardalos nem tudott élni a lehetőséggel, nem lett belőle A-listás sztár). Nagy szerencse, hogy független filmről van szó (Tom Hanks és Rita Wilson voltak a producerek, akik egy színházi előadáson szerettek bele a történetbe), egy nagy stúdió biztosan elszirupozta volna, így viszont ott dobog benne az a bazi nagy görög szív, amit annyira imádtunk benne.

Habár egyszer-kétszer egy szappanopera szintjére csusszan le a színvonal. összességében mégis egy jól összerakott romkomhoz van szerencsénk. Jóllehet minden fordulat előre látható, mégsem unalmas a happy endig történő eljutás, hamar megkedveljük a szereplőket, teljes szívünkből drukkolunk nekik, betegre nevetjük magunkat a família viselt dolgain, andalodunk elfelé a szerelmeseken, hát csoda, hogy jó emlékezetünkben őriztük meg ezt az aranyos kis filmet? Nagy bátorságra vall, hogy jövőre moziba küldik a folytatást, hiszen a történetből készült tévésorozat finoman szólva sem aratott elsöprő sikert, de én biztosan el fogok menni a moziba megnézni, mi történt az elmúlt években a Portokalos családdal. El ne feledkezzünk a zenéről, dübörög a szirtaki, hoppából sincs hiány, csúcsra jár a görög hangulat.

Nia Vardalos élete szerepében kiválóan játszotta el saját magát (ő írta a forgatókönyvet a saját élete alapján), John Corbett kellően sármos volt, a show-t azonban elvitte előlük a papát alakító Michael Constantine és a mamát alakító Lainie Kazan. 

A rendező, Joel Zwick inkább a tévében vitézkedett, ezt a mozifilmet azonban tisztességesen összerakta, eltalálta a megfelelő arányokat, egy szerethető alkotás született, amely az eltelt években sem veszített semmit a bájából. Reménykedjünk benne, hogy sikerül lemásolni a siker receptjét a folytatáshoz, bár nem irigylem az alkotókat, eltelt több, mint 10 év, nem lesz könnyű a mai nézői elvárásoknak megfelelően modernizálni a történetet. Az a biztos, hogy lehajtunk egy ouzót, mielőtt beülünk a moziba...

8/10

A Bazi nagy görög lagzi teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.