Egy fantasy mind felett. Ez volt egykoron Jackson trilógiája, amely ifjabb éveim egyik legnagyobb filmes élménye volt. Azonnal elkezdtem anno a könyvet is természetesen, de a látványos mozi után nagyon unalmasnak találtam a történetet, így hamar abbahagytam. Csak most gondoltam úgy, hogy minden előítélettől mentesen, maximális kíváncsisággal végig tudom olvasni Tolkien gigantikus hosszúságú (3x600 oldal!) tündérmeséjét. Nem csalódtam, annak ellenére végigizgultam a történetet, hogy minden fordulatát ismertem a filmekből, annyira olvasmányos stílusban került megírásra a három könyv.
Középfölde békés élete lassan, de biztosan semmivé lesz, mert a múlt újraéledt árnya sötét leplet borít a világra. Az emberek, a tündék, és a törpök összegyűlnek Elrond úr házában, a mesés Völgyzugolyban, és eldöntik, hogy az Egy Gyűrűt meg kell semmisíteni, a Végzet Hegyén bele kell vetni abba a tűzbe, melyből született, másként nem pusztítható el a gonosz. A Gyűrűhordozó azonban nem közülük kerül ki, hanem egy hobbit a Megyéből, Zsákos Frodó vállalja magára súlyos terhet. Heten indulnak el a hosszú és veszélyes útra, melyen halálosan veszélyes kalandok várnak rájuk...
1800 oldalon keresztül nem könnyű fenntartani az érdeklődést, pláne úgy, hogy az ember lánya fejből tudja, hogy kivel mi fog történni, ennek ellenére már az első oldalakon beszippantott a gyönyörű mese, egyhuzamban olvastam végig a három könyvet. Van némi eltérés a filmtől (de semmi lényeges), a csatajelenetek - amelyeket én személy szerint imádtam a moziban - nem annyira lettek kiemelve (a Helm szurdoki csata csak egy fejezet!), tehát nem az akciókon van a hangsúly, hanem a kalandon, és Középfölde életének bemutatásán. Az események sodrában ugyanis megismerjük a Tolkien teremtette világot, mesés tájakon járunk a szereplőkkel, nagyon különböző népeket ismerünk meg. A végső pusztulás szélén mindenkinek össze kell fognia, hogy Mordor sötét Ura ne vehesse át a hatalmat szeretett földjükön. Mint minden mesében, a jó itt is győz a rossz fölött, de addigra minden gyerek és felnőtt olvasó megtanulhatta, mit jelent a barátság, a bátorság és milyen lelki kínt jelent a lelki tusa saját magunkkal. A stílusának köszönhetően abszolút mértékben olvastatja magát a könyvfolyam, Tolkien kiválóan értett ahhoz, hogyan kell elvarázsolnia kis és nagy olvasóit. Ne felejtsük el, hogy egy nyelvészprofesszort tisztelhetünk benne, a tünde nyelv nem halandzsa, ő maga alkotta meg! Letehetetlen, kizárólag akkor álljunk neki, ha van elég időnk egymás után elolvasni a három könyvet!
Peter Jackson életének legnagyobb tragédiája az, hogy nem A hobbit-tal kezdte filmvászonra álmodni Tolkien műveit. A gyűrűk ura egy kiválóan megírt mű, tele érdekes karakterekkel és kalandokkal, kis túlzással nem volt nehéz filmtörténelmet írni belőle a nagy vászonra. Mára már annyira mindennapi csoda lett a CGI, hogy néha én magam sem hiszem már el, hogy alig néhány éve néztem tátott szájjal a moziban az addig még soha nem látott álomvilágot, amellyel a kivi Spielberg ajándékozott meg bennünket. Mégis tudott újat adni a könyv, visszavitt a gyerekkoromba, amikor még a saját fantáziám öltötte képekbe az írott sorokat, nem pedig az erre hivatott technikai szakemberek. Középföldéért ugyanúgy lehet rajongani a könyv olvasása közben, mint a moziban, érdemes elindulni a hosszú utazásra, ahová Tolkien visz bennünket, mert bár kanyargós az út, mégis felejthetetlen élményt nyújt az olvasónak.
Tolkien mesevilága azonnal magába szippantja az olvasót, egyszer az életben mindenképpen el kell olvasni, kötelező darab!
10/10
