Igazi közönségfilm híján ezen a héten a filmek megpróbálnak testvériesen megosztozni a nézőkön: a legkisebbeket egy animációs film veszi célba, az eggyel idősebbeket egy coming-of-age mozi, a nevetésre vágyókat Chris Columbus vígjátéka, a komolyabb vizekre evezőket pedig Russell Crowe rendezői debütálása. Már csak az a kérdés, melyik csoport fog a legjobban járni, de mint mindig, most is segítünk eligazodni a héten érkező produkciók között.
Russell Crowe bemutatkozása a kamera másik oldalán egy kevésbé szokványos háború dráma lett, és ha nem akar mellé még romantikus film lenni, igazán emlékezetes is lehetett volna. Bővebben kritikánkban.
A néhány bejárott animációs stúdió termékein kívül szinte kivétel nélkül csak olyan darabokat találni, amelyek megnézése felér egy kisebb lobotómiával, éppen ezért üdítő belepillantani ebbe az előzetesbe, amely egy igényes és érett rajzfilmet sejtet. Érdemes megfigyelni, hogy bár a képi világra nem futotta sok pénz, gagyi After Effects demók helyett igyekeztek egy erősen stilizált, de vizuálisan mégis megkapó látványt összehozni az alkotók. Őszintén bízom benne, hogy a produkció többi részét is hasonló odaadással dolgozták ki, és valami olyan meglepetéssel lehet dolgunk, mint a Shaun, a bárány volt az év első felében.
A tavalyi nyár meglepetéssikere volt a John Greene tollából született Csillagainkban a hiba adaptációja, ezek után pedig nem meglepő, hogy csak 1 évet kellett várnunk, hogy újabb regénye kerüljön terítékre. Hiába maradt ugyanaz a forgatókönyvíró-páros is mellette, a Papírvárosok meglehetősen felemás reakciókat váltott ki eddig: elismerve ugyan, hogy egy újabb hangulatos coming-of-age sztori, sokan hiányolták belőle azt az újszerűséget és bátorságot, amely Greene előző művét meghatározta. Nagyon rossz választás tehát nem lehet, de ha túl nagy elvárásokkal ülünk be rá, jó esély van a csalódásra.
Első látásra egy ígéretes koncepciónak tűnt a retro-videojáték karakterek idegeninváziója, és még az Adam Sandler-Kevin James páros sem szólaltatta meg a vészcsengőt. Mindez egészen egy héttel ezelőttig tartott, amikor az USA-ban bemutatták a filmet, a közönség és a kritikusok pedig egyöntetűen egészen lesújtóan nyilatkoztak róla. Úgy néz ki, Chris Columbus varázslata helyett a Sandler-komédiák rutinja érvényesült, éppen ezért a Pixelt őszintén csak azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik az utóbbit.
