Gaben kritikáját itt olvashatjátok
Thomas Vinterberg ugyan két éve egy nagyon erős alkotást tett le az asztalra a Jagten képében, halvány fogalmam nem volt, ezek után mihez akar kezdeni egy tipikus kosztümös lányregénynek tűnő történettel. Az egy dolog, hogy nem láttam sok potenciált a történetben, de a rendező stílusától is hihetetlenül távol esett az én szememben ez a műfaj. A kettő házassága viszont mégis meglepően jól sikerült, ugyanakkor a Távol a világ zajától messze áll egy Vinterberghez méltóan emlékezetes darabtól.
Bathseba Everdene (Carey Mulligan) szülei halála okán világéletében egyedül volt, ami erős és határozott nővé tette. Éppen ezért amikor a szomszédos farmer, Gabriel Oak (Matthias Schoenaerts) megkéri a kezét, míg más nők örömmel mondanának igent, ő vonakodni kezd. Az események alakulása folytán aztán ennek a potenciális házasságnak az anyagi alapjai is kútba esnek, Bathseba életében pedig két másik férfi is megjelenik: a jómódú, de zárkózott Lord Boldwood (Michael Sheen), és a megnyerő modorú, ugyanakkor veszélyes életű Troy őrmester (Tom Sturridge), főszereplőnk pedig nehezen tud dönteni a 3 jelölt között. Már ha egyáltalán akar dönteni...
Bár a kezdettől fogva romantikus túlzásokkal teleszőtt nyáltengert vizionáltam, a Távol a világ zajától meglepően visszafogott ilyen téren, egy szenvelgő főszereplő helyett egy erős női karaktert állítva a középpontba, és alapvetően minden szentimentális túlzást lenyesegetve. (Egyedül a túláradó, de valamilyen szinten ugyanakkor szükségszerű zenét leszámítva.) Természetesen ez leginkább annak köszönhető, hogy a skandináv módra meglehetősen rideg megoldásokkal dolgozó Vinterberg került a rendezői székbe, de érdemei nem csak abban merülnek ki, hogy messze áll tőle a nézőt agyonnyomó mesterkélt érzelmesség: határozott kézzel, makulátlanul dolgozza ki az utolsó beállításig minden momentum funkcióját, egy elegáns és letisztult filmélményt hozva létre.
Négy főszereplőjének a rendező úgy kíván egyenlő teret adni, hogy egy-egy alaposan kidolgozott jelenettel szeretne mesélni ahelyett, hogy apróbb pillanatok mozaikjaiból állítsa össze a cselekményt, ez viszont egyben azt is jelenti, hogy nagyon sok fontos eseményről gyakorlatilag csak utalásokból értesülünk. Míg tehát kétségkívül jó, hogy az adott alkalmakkor részletesebb betekintést nyerünk a karakterekbe, önkéntelenül is az volt az érzésem, hogy pont a leglényegesebb vonásaik és döntéseik vannak összecsapva és a vásznon kívülre száműzve.
De hiába marad el a giccsparádé, hiába tudatos elképesztően Vinterberg munkája, a saját árnyékát nem tudja átlépni a film. Nyilván közrejátszik ebben az a több, mint 100 év, ami Thomas Hardy regénye és az adaptáció között eltelt, de őszintén szólva semmi újszerű, érdekfeszítő nincs ebben a műben. A figurák annyira egyszerűek maradnak, hogy pontosan tudjuk, kinek mi a funkciója, a látszólag véletlenszerűen váltakozó katasztrofális és szerencsés események (amelyek írói szempontból különösen is kényelmes deus ex machinák egytől egyig) pedig mind ugyanabba a pontba tartanak - egyetlen alkalommal sem tudták keresztülhúzni a számításaimat a látottak.
Úgyhogy akármennyire is lehet tisztelni azért a Távol a világ zajától-t, mert nem esik bele a zsáner klasszikus csapdáiba, lehet szeretni és tulajdonképpen élvezni is, egy igazán kiemelkedő és maradandó alkotástól még így is távol áll. Természetesen azok a legkevésbé sem fognak csalódni, akik imádják ezek a történeteket, és ha valaki retteg a viktoriánus lányregényektől, annak számára egy kiváló bizonyíték lehet arra, hogy nem minden alkotás ördögtől való ebben a kategóriában.
7,5/10
A Távol a világ zajától teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
