Ez a hét a Pixar hosszú kihagyása utáni visszatérésétől lesz hangos, de amíg minden gyerek és család (és gyermeki lelkületű) az Agymanók vetítéseit fogja elárasztani, a versenytársak készültek néhány nagyon is felnőtteknek szóló filmmel: többek között a tavalyi év nagy horror-fesztiválsikerével és a Hollywoodot kendőzetlenül bemutató sorozat moziváltozatával.
A Pixar önmagához képest hosszú kihagyás után tért vissza a mozivásznakra, de az Agymanókra megérte várni. Azt, hogy miért lehez ez akár az év legjobb filmje is, elolvashatjátok kritikánkban.
Ez a svéd vígjáték tele van remek ötletekkel, azonban ezek filmmé fűzése már nem sikerült zökkenőmentesen. Részletesebben kritikánkban.
A legendás olasz horrorendező és giallo-atyaúristen, Dario Argento lányaként Asia Argentónak nem lehet könnyű dolga. Kilépni a híres-hírhedt papa árnyékából, és a sablonos horrorszínésznőcske-skatulyából igazán kemény feladat. Asia ezúttal nem színésznőként, hanem rendezőként próbálkozik, mégpedig egy, a nyolcvanas években játszódó, erősen önéletrajzi ihletésű drámával. Asia számtalan rövidfilmmel és néhány egész estés alkotással a háta mögött már rutinos rendezőnek számít, de ezidáig nem fűződött a nevéhez átütő erejű direktori munka. Bár a trailer egy hangulatos kis filmet ígér, a megérzésem szerint nem a Lány macskával lesz a rendezőnő nagy áttörése. (Werewolfrulez)
Doug Ellin művének filmverziója nem sokat változott a sorozat-verzióhoz képest, ugyanakkor azt leginkább előnyére tette. Bővebben itt olvashattok erről.
A Valami követ inkább a 80-as évek nosztalgiahullámának terméke, mint forradalmi alkotás, ugyanakkor még így is messzire kiemelkedik a mai primitív horrorok tömegéből. Kritikánkat itt olvashatjátok.
