Teljesen megváltozott az addig alapvetően békés, nyugalmas életem, amikor hirtelen felindulásból elküldtem az emailt a szerkesztőségbe tagfelvételi célzattal. Fogalmam sem volt arról, mi vár rám, észre sem vettem, és átálltam egy olyan életformára, amelyben én nagyon jól érzem magam, viszont rengeteg megértést követel a családtagjaimtól. Mázlista vagyok, nálunk mindenki filmőrült és elnézik a hülyeségemet, ami nagyon fontos, mert támogató családi háttér nélkül nem tud az ember (lánya) tartósan és tartalmasan blogot írni.
A tapasztalataim alapján felsorolok 10 dolgot, amellyel tisztában kell lennie mindenkinek, aki egy háztartásban él egy filmblogerrel. Ne legyen illúziója senkinek a "majd én megváltoztatom" hozzáállás ebben az esetben sem fog beválni, az egyetlen járható út a családi békéhez az, ha elfogadod a bloggert olyannak, amilyen. Cserébe kapsz egy boldog, kiegyensúlyozott embert, aki értékelni fogja, hogy elnézed neki ezt a kis mániáját, amivel nem árt senkinek, és garantáltan nem fogsz unatkozni mellette!
1. A film az első, te csak második lehetsz!
Ez van. Nem vagy elfelejtve, nem teszned rád magasról, azt próbál meg megérteni, hogy ez egy életforma, amelynek te is a része vagy, csak talán nem olyan látványosan, ahogyan szeretnéd. Nézd a jó oldalát (mást úgysem nagyon tudsz tenni), legalább nem kell a közös programokon agyalnod, a filmnézés bármikor jöhet!
2. IMDB a legjobb barátod!
Erősen javallott ezen adatbázis legalább alapszintű ismerete, különben az életben nem fogod tudni követni, miről is beszél gyógyíthatatlan filmmániában szenvedő családtagod. Nem baj, ha nem tudsz mindent egy alkotásról, de tudd, hol nézhetsz utána! Legalább a kedvenc rendező, színész(nő) filmipari tevékenységével legyél tisztában, ellenkező esetben a családi béke ismeretlen fogalom lesz az otthonodban!
3. Ne zavard a bloggert, ha kritikát ír!
Felesleges, úgysem fogja fel, hogy mit akarsz tőle, mert ezen tevékenység űzése közben ő egy másik dimenzióban jár. A jó hír az, hogy záros határidőn belül el fog készülni az iromány, és ha beillesztésre kerülnek azok a fránya képek a megfelelő felbontásban, a poszt is be lett időzítve, na akkor már tud rád figyelni. Addig viszont hagyd békén (kivéve, ha ég a ház, ennél kisebb horderejű problémával ne zaklasd, mert nagyon nem fogja értékelni!)
4. Ne aggódj, ha a laptop felett a semmibe réved!
Nem, nem őrült meg szegény, csak próbálja szavakba öntetni azokat a feltoluló érzéseket, amelyeket a film keltett benne, nem kell izgulni, előbb-utóbb magához tér, megbirkózik a saját magára rótt feladattal és ismét lehet vele értelmesen beszélni a napi dolgokról és mindenről, ami nem film.
5. Az este a filmnézésről és a kritikaírásról szól!
Ha hazajön a családtag, megsimogatta a kutyát és tesz-vesz a lakásban, csapj le rá, és beszéld meg vele a legsürgősebb dolgokat, mert utána leül filmet nézni és kritikát írni, azaz esélytelen, hogy figyeljen rád! Célszerű úgy szervezni az életedet, hogy este 8 és 11 óra között a blogger használhatatlan, csak testben van jelen, lélekben teljesen máshol jár.
6. A Facebook hasznos!
Nem, nem flörtölget a neten a blogger (nem igazán ér rá ilyesmire), a kollégákkal egyeztet blogügyben. Tényleg! Egy filmblog működtetése nem kevés melóval jár, olyan, mint egy szerkesztőség, sokat kell chat-elni, hogy minden rendben menjen, ez a mindennapi valóság.
Nálunk az vált be, hogy a család a Facebook-on beszéli meg a napi dolgokat (mi van a kutyával, mit kell intézni stb.), mert ez praktikus és nem zaklatnak filmnézés közben. Mondjuk elég vicces, hogy apukámmal, aki a másik szobában ül, neten beszélgetek, de már megszoktuk, kell humorérzékkel tud ez működni!
7. Akkor mondj véleményt a kritikáról, ha kérdeznek!
Tudom, hogy a legjobb szándékkal akarsz hozzászólni a családtag által elkövetett írásműhöz, de mielőtt kinyitod a szádat, gondold végig a következőket. Aki bevállalja, hogy online közzé tesz egy kritikát, az kiteszi magát a kommentelők haragjának. El sem tudod képzelni, milyen durva beszólásokra képes valaki, ha a kedvenc filmjét meri leszólni a kritikus, nem könnyű megtanulni kezelni ezeket a helyzeteket, az már tényleg nem hiányzik szegény blogger életéből, hogy még te is elhord mindennek a véleménye miatt. Várd meg, amíg megkér rá, hogy szólj hozzá a kritikához, addig bölcsen hallgass!
8. Soha ne kérdezd meg, mikor lesz már végre pénz a blogolásból!
Be lehet árazni a szerelmet? Na ugye! Márpedig a filmblog egy végtelen szenvedély, írni kell, ez egy olyan belső késztetés, amelyet örülünk, ha anyagilag is honorálnak, de kicsit sem lohasztja a kedvünket, ha mégsem. Napközben keményen dolgozunk/tanulunk, de utána a hobbinknak élünk, azzal foglalkozunk, amit igazán szeretünk.
9. Kell egy kis türelem a közös reggelikhez!
Ha reggel leszédülök az emeletről, felteszem a kávét főni, megetetem a kutyát és már nyitom is a laptopot, megyek fel a blogra. Átolvasom az aznapi posztokat, az előző napi statisztikát, megosztom a Facebook-on az aktuális írást, beküldöm, és ha mindezeken túl vagyok, akkor kezdek foglalkozni azzal, hogy rajtam kívül egy másik családtag is a házban tartózkodik, laptop lecsuk, reggelit és napot elkezd. Nézd a jó odalát, nyugodtan kimászhatsz később az ágyból, nem lesz belőle balhé!
10. Net nélkül megáll az élet!
Az internetfüggés a blogger lét velejárója, ha valamiért nem áll rendelkezésre a technika, dráma van. Ennél csak az a rosszabb, ha valamiért leáll a blog.hu, mert akkor nem férhetsz hozzá a számodra olyan fontos posztokhoz, és téped a hajad, hogy miért nem írhatsz. Ilyenkor hallgasd végig a litániát, várd meg, amíg a blogger lehiggad, és eljut az agyáig, hogy most, hogy a blog nincs kéznél, esetleg foglalkozhatna veled is.
