Fel a fejjel, gyerek! Ez a mondat jutott eszembe, amikor megláttam a cannes-i filmfesztivál plakátját díszítő Ingrid Bergman képet. Tudom, hogy reménytelenül szentimentális alkat vagyok, de nagyon régen a kedvenc romantikus filmem a Casablanca, soha nem tudta megközelíteni egyetlen más alkotás sem. Tinikorom óta nagyon sokszor sírtam végig a hihetetlenül stílusos végkifejletet, pedig nem vagyok az a kifejezett bőgőmasina típus. Régen láttam a filmet, alig vártam, hogy újra lássam Rick és Ilsa szerelmének alakulását, amelyhez hiába írtak annak idején több befejezést, amikor leforgatták a később végleges változatot, mindenki tudta, hogy így kerek a történet. Nem csalódtam, ezt az alkotást bármikor elő lehet venni, úgy tökéletes, ahogy van, nem fog rajta az idő!
1941, Casablanca. A város, ahová könnyű bejutni, de nehéz elhagyni. A politikai menekültek innen indulnának a szebb jövő felé, azonban ehhez útlevelek kellenek, ahhoz pedig nagyon sok pénz. Rick Blaine (Humphrey Bogart) itt vezet egy mulatót, amelybe egyszer csak váratlanul betoppan régi szerelme, Ilsa (Ingrid Bergman), egy másik férfival az oldalán. Viktor László (Paul Henreid) az ellenállás egyik vezetője, ezért nagyon fontos, hogy kijusson a városból, azonban ez csak Rick segítségével lehetséges, akinek azonban ez eleinte egyáltalán nincs szándékában...
1942-ben forgatták a filmet, tehát még fogalmuk sem lehetett az alkotóknak, hogy mi lesz az akkoriban dúló háború végkimenetele, éppen ezért nem a romantikus szál volt a legfontosabb, hanem a háborúellenesség, a remény bemutatása a nézőknek. Rengeteg ilyen alkotás született akkoriban Hollywoodban, semmi sem mutatott arra, hogy ekkora siker lesz a film. A forgatás is kaotikus volt, folyamatosan változott a forgatókönyv, az Ilsát alakító Ingrid Bergman-nak a legutolsó jelenetig fogalma sem volt arról, hogy melyik férfivel fogja folytatni az életét filmbéli karaktere, és éppen ez tette annyira kifejezővé a játékát, hiszen végig érezni lehetett, hogy milyen komoly érzelmi viharok dúlnak benne.
A főszereplők nagyon erős karakterek lettek, Ilsa két férfi között vergődik, Lászlóhoz a tisztelet és az esküje köti, miközben halálosan szerelmes Rick-be. Egyszer ő döntött a kapcsolatukról, amikor Párizsban elhagyta szerelmét a férjéért, most azonban a cinikus, kiégett férfinek kell határoznia a jövőjükről, a lány már nem elég erős ehhez. Rick felnő a feladathoz, túl tud lépni a sértettségén, felismeri, hogy László-nak szüksége van Ilsára, nélküle nem képes végigvinni háborúellenes küzdelmét. Élmény végignézni, ahogyan harcolnak a szerelmükért, miközben mindketten tudják, hogy erre a helyzetre nincs igazán jó megoldás. Rick kívülállóból lesz az események mozgatórugója, figyelemmel kísérhetjük, hogyan hullik le róla lassan, de biztosan a saját magára erőltetett cinikus álarc, és mutatkozik meg igazi személyisége. A két főszereplő mellett László alakja haloványabb, nem igazán érezni, hogy mennyire fontos neki Ilsa, inkább testvéri szeretet mutat iránta, mint mély szerelmet. Nála sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb karakter a rendőrfőnök, akik annyira rokonlelkek Rick-kel, hogy a kettejük közötti párbeszédek a legütősebbek a filmben.
A film noir egyik legjobb darabjáról van szó, nem csoda, hiszen a műfaj klasszikusának számító A máltai sólyom alkotógárdájából részt vett benne az operatőr, Arthur Edeson és a férfi főszereplő, Humphrey Bogart is (és persze több színész is). A borongós hangulat, a zseniálisan beállított képek, a remek forgatókönyv mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen kiváló alkotás szülessen. A stábban túltengtek a magyarok, eleve a rendező is Budapesten született, Viktor László neve sem véletlenül lett az, ami, és itt volt még Szőke Szakáll is a mulató pincérének kis, de fontos epizódszerepében. El ne feledkezzünk a zenéről, az As Time Goes By (ahogy múlik az idő) mindmáig nagy siker, minden idők második legjobb filmes betétdala (naná, hogy az Over the Rainbow után). És persze a Marsailles-t sem adták még elő ütősebben filmvásznon azóta sem. Ebben az alkotásban minden összejött, megunhatatlan klasszikus!
Humphrey Bogart tökéletesen hozza azt a cinikus, de valójában nagyon is érzelmes figurát, amely világhírűvé tette, Ingrid Bergman érzékeny játéka telitalálat. Paul Henreid eléggé háttérbe szorul mellettük, Claude Rains azonban lubickol a karakterében.. Conrad Veidt, Sydney Greenstreet, Peter Lorre és Szőke Szakáll egyaránt kiváló volt a kisebb szerepekben. Szinkronnal javallott ezen műremek megtekintése, Kálmán György, Váradi Hédi, Avar István és Agárdy Gábor szerintem jobb, mint az eredeti!
Michael Curtiz valószínűleg saját maga sem gondolta, hogy ezért a filmért fogja hazavinni az Oscar díjat, de valószínűleg éppen azért lett ilyen jó a végeredmény, mert a nehéz forgatási körülmények (alacsony büdzsé, folyamatosan változó forgatókönyv stb) miatt a maximumot kellett kihoznia magukból az alkotóknak. Mi a titka a Casablancának? A jól eltalált arányok, az érzelmek és a háborúellenes mondanivaló megfelelő váltogatása, a jól felépített karakterek, a fordulatos történet, a fényhatások, a remek szöveg mind-mind kellett ahhoz, hogy sok évtizeddel a film bemutatója után ezredjére is bele tudjunk andalodni Rick és Ilsa történetébe.
Minden idők legjobb romantikus filmje, kötelező darab!
10/10
A Casablanca teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
