Elég ínséges időszakban kerül magyar forgalmazásba az Adaline varázslatos élete, ugyanis ilyen csendes és eseménytelen hónap ritkán akad a mozivilágban, mint ez az áprilisi. Talán az sem véletlen, hogy a címfordítók egy, az Amelie kultuszt erősítendő magyar címmel rukkoltak elő, hiszen az átlag mozinéző számára nem túl ismerősen csengő nevek tűnnek fel a stáblistán. Túlzás lenne a részemről, ha kikiáltanám az év filmjének az Adaline-t, de őszintén remélem, hogy jól fog teljesíteni a kasszáknál, ugyanis minden hibája ellenére elmondható róla, hogy egy szerethető, színvonalas alkotás lett.
A történet a 29 éves Adaline-ról (Blake Lively) szól, aki autóbalesetet szenved, melynek következtében egy napot sem öregszik tovább. Természetesen ezt titokban tartja, és a kínos konfrontációk elkerülése végett bizonyos időközönként költözik, és új személyazonosságot csináltat magának. A "képessége" miatt az embereket sem engedi igazán közel magához, azonban megismerkedik egy férfival (Michiel Huisman), aki iránt egyre erősebb érzelmeket kezd el táplálni.
Nagyon pozitív meglepetés volt számomra az Adaline visszafogottsága. A rendező nem akarta tolakodóan kifacsarni a könnyeinket, helyette egy sokkal lazább, vidámabb hangvétellel szembesülünk. Hatalmas poénokra azért nem kell számítani, de öröm volt azt tapasztalni, hogy mennyi szellemes dolgot ki tudtak hozni az alkotók ebből az alaptörténetből. A komolyabb jelenetek inkább a film utolsó harmadára maradtak, amit egy pazar fordulat nyit meg. Ezzel szemben úgy éreztem, hogy a film elég nehezen indul be, a nyitány kissé döcögősre sikeredett, amin az átlagos narráció sem dobott sokat.
Blake Lively remek választás volt a főszereplő megformálására. Az alakítása is korrekt, de elsősorban a kisugárzása és a lehengerlő szépsége miatt gondolom úgy, hogy ez a karakter rá volt szabva. A Trónok harcából is ismert Michiel Huisman egy abszolút felejthető sablonkaraktert hoz, de még a jó öreg Harrison Ford is beugrik pár kiváló jelenet erejéig. Mindenképpen megemlítendő a képi világ is, ami nem csak a különböző korszakok bemutatását zongorázta végig, de megteremtett egy élénk, ugyanakkor nagyon ízléses látványt is. A filmre tehát különösen jó ránézni, viszont a negatívumok is megmutatkoznak időnként, leginkább a kortalanság hátterét feltáró jeleneteknél. Emellett a tempó is meglehetősen egyenletlen. A film második felére jobbára beindulnak az események, de előtte sok az időhúzás. Az egyszerű, mély tartalommal és funkcióval nem rendelkező események gyakran hosszú percekre el vannak nyújtva, és noha bármennyire is jól szórakozik a film két órája alatt a néző, jó esély van arra, hogy a végére már kényelmetlennek fogja érezni a moziszéket.
Igazából az Adaline pont azt a színvonalat hozza, amit az ember előzetesen elvárna. Jó kikapcsolódást biztosít, de a saját korlátait képtelen ledönteni.
7/10
Az Adaline varázslatos élete teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
