Örvendetesen bővül az Addams család, Gomez (Raul Julia) és Morticia (Anjelica Houston) egy újabb kisfiúnak örülhet. A két idősebb gyerek már nem örül annyira az új jövevénynek, főleg azért, mert mindenki vele foglalkozik, ők pedig erősen háttérbe szorulnak. Egyre feszültebb a házban a hangulat, ezért a szülők úgy döntenek, hogy egy dadát szerződtetnek a kisbaba mellé. Debbie (Joan Cusack) szép és kellően kacér ahhoz, hogy magába bolondítsa Fester-t (Christopher Lloyd). Az esküvő után azonban a lányról kiderül, hogy korántsem az, akinek látszik...
Nem volt könnyű helyzetben a rendező, hiszen egy hatalmas sikert kellett (volna) megismételnie, a nézők alig várták, hogy újra lássák kedvenc különc családjuk nem hétköznapi tagjait, az újabb őrült kalandokat és a zseniális szöveget. Nos, ebből annyi jött be, hogy minden családtag visszatért a folytatásban, a színészi játék ugyanolyan magas színvonalú volt, mint korábban, ez azonban ezúttal nem volt elég az emlékezetes sikerhez. A darkos hangulatból nem sok maradt, a haláli jó poénokból sem sorjáztak, hiába vártuk őket. Ehelyett kaptunk egy erősen idegesítő cserkésztábort, annak minden résztvevőjével, akiket nyilván túlkarikíroztak, de nem lett túl vicces a végeredmény. Gomez és Morticia is eléggé háttérbe szorult, most Fester volt a középpontban. Pontosabban róla kellett volna szólnia a történetnek, de a forgatókönyvírók láthatóan nem nagyon tudtak mit kezdeni a karakterével, hiszen ő csak a család részeként volt frenetikusan egyedi, a saját közegétől távol csak egy papucsférj lett, akiből 12 egy tucat. Debbie sem tudta pótolni Morticia-t, semmi nem volt benne az ő arisztokratikus, túlvilági szépségéből, egy közönséges, pénzéhes kis csaló volt, akit a pénzen kívül semmi sem érdekelt. Ami még nem lett volna önmagában probléma, de a látványos robbanások nem tudták ellensúlyozni a karakterek ürességét.
Addams-ék pont azért voltak érdekesek, mert a saját világukban éltek, nem törődtek azzal, hogy mit szólnak az életvitelükhöz mások. Azonban most kiléptek a saját közegükből, és a hétköznapi környezetben már nem működött az ő abszolút egyedi karakterük. Nem viccesek voltak, hanem nevetségesek, ráadásul a végére tökéletesen kifulladt az amúgy is soványka történet, nem is beszélve a mára már sajnos eléggé látványosan megkopott effektekről. Jellemző, hogy azok a poénok működnek, amelyek házon belül hangzanak el (Morticia mesét olvas angyalarcúvá változott gyermekének), azon kívül a legerősebb jelenet az, amikor Wednesday hihetetlenül erőt véve magán premier plánban elmosolyodik.
Nem mondanám nézhetetlennek a filmet, egyszeri nézésre matinénak elmegy, de teljes mértékben hiányzik belőle az első rész zsenialitása, nem tett jót Addams-éknek, hogy túlpörgették a történetüket, ez a legjobban talán Gomez és Morticia táncánál látszik (hát hol van ez a túleffektelt tangó a mamuskától, most komolyan?). Az egész filmre ez a jellemző, túlzásba vitték a bizarr humort és látványt, így éppen az a hangulat veszett el, ami miatt annyira kedveltük a galád családot. Ennek ellenére született egy harmadik rész, amelyet azonban már nem Barry Sonnenfeld jegyzett, és a főszereplők sem tértek vissza benne, nem is érdekelt senkit.
A galád család többet érdemelt volna ennél, kevesebb effekt és jobb forgatókönyv kellett volna a maradandó élményhez. Az Oscar-jelölés továbbra is menetrendszerűen érkezett a design-ért, pedig közel sem volt olyan zseniális, mint az előző részben, ugyanez mondható el a zenéről is. Összességében ha nem is bűnrossz a film, de súlyos csalódás a kiváló első részhez képest.
Látványos, de eléggé üres folytatás, az Addams család kalandjainak második felvonása sajnos nem sikerült igazán jól, egyszer megtekintése ajánlott, unalmas vasárnap délelőtt, háttérzajnak.
4/10
