Zabálta a nép az Addams családot, naná, hogy elkészült a folytatás. És naná, hogy a közelében sem volt az első résznek. Pedig Barry Sonnenfeld mindent bedobott, a korban kiemelkedő effekteket, a nézők által szeretett szereplők mind visszatértek, sokkal látványosabb és sajnos sokkal üresebb lett a végeredmény. Egyszerűen túltolták az alkotók azt a hangulatot, amelyet annyira megkedveltek a rajongók, így éppen a lényeg veszett el, a túlzásba vitt karikatúra már nem vicces volt, hanem egyszerűen csak kínos. Tökéletesen jellemzi a filmet, hogy míg az első részből máig nagyon sok poént idézek fejből, a másodikból egyetlen egy sem jutott eszembe. És ez az újrázás után sem változott, egynek elmegy, de amúgy tökéletesen felejthető alkotásról van szó.
Örvendetesen bővül az Addams család, Gomez (Raul Julia) és Morticia (Anjelica Houston) egy újabb kisfiúnak örülhet. A két idősebb gyerek már nem örül annyira az új jövevénynek, főleg azért, mert mindenki vele foglalkozik, ők pedig erősen háttérbe szorulnak. Egyre feszültebb a házban a hangulat, ezért a szülők úgy döntenek, hogy egy dadát szerződtetnek a kisbaba mellé. Debbie (Joan Cusack) szép és kellően kacér ahhoz, hogy magába bolondítsa Fester-t (Christopher Lloyd). Az esküvő után azonban a lányról kiderül, hogy korántsem az, akinek látszik...
Nem volt könnyű helyzetben a rendező, hiszen egy hatalmas sikert kellett (volna) megismételnie, a nézők alig várták, hogy újra lássák kedvenc különc családjuk nem hétköznapi tagjait, az újabb őrült kalandokat és a zseniális szöveget. Nos, ebből annyi jött be, hogy minden családtag visszatért a folytatásban, a színészi játék ugyanolyan magas színvonalú volt, mint korábban, ez azonban ezúttal nem volt elég az emlékezetes sikerhez. A darkos hangulatból nem sok maradt, a haláli jó poénokból sem sorjáztak, hiába vártuk őket. Ehelyett kaptunk egy erősen idegesítő cserkésztábort, annak minden résztvevőjével, akiket nyilván túlkarikíroztak, de nem lett túl vicces a végeredmény. Gomez és Morticia is eléggé háttérbe szorult, most Fester volt a középpontban. Pontosabban róla kellett volna szólnia a történetnek, de a forgatókönyvírók láthatóan nem nagyon tudtak mit kezdeni a karakterével, hiszen ő csak a család részeként volt frenetikusan egyedi, a saját közegétől távol csak egy papucsférj lett, akiből 12 egy tucat. Debbie sem tudta pótolni Morticia-t, semmi nem volt benne az ő arisztokratikus, túlvilági szépségéből, egy közönséges, pénzéhes kis csaló volt, akit a pénzen kívül semmi sem érdekelt. Ami még nem lett volna önmagában probléma, de a látványos robbanások nem tudták ellensúlyozni a karakterek ürességét.
Addams-ék pont azért voltak érdekesek, mert a saját világukban éltek, nem törődtek azzal, hogy mit szólnak az életvitelükhöz mások. Azonban most kiléptek a saját közegükből, és a hétköznapi környezetben már nem működött az ő abszolút egyedi karakterük. Nem viccesek voltak, hanem nevetségesek, ráadásul a végére tökéletesen kifulladt az amúgy is soványka történet, nem is beszélve a mára már sajnos eléggé látványosan megkopott effektekről. Jellemző, hogy azok a poénok működnek, amelyek házon belül hangzanak el (Morticia mesét olvas angyalarcúvá változott gyermekének), azon kívül a legerősebb jelenet az, amikor Wednesday hihetetlenül erőt véve magán premier plánban elmosolyodik.
Nem mondanám nézhetetlennek a filmet, egyszeri nézésre matinénak elmegy, de teljes mértékben hiányzik belőle az első rész zsenialitása, nem tett jót Addams-éknek, hogy túlpörgették a történetüket, ez a legjobban talán Gomez és Morticia táncánál látszik (hát hol van ez a túleffektelt tangó a mamuskától, most komolyan?). Az egész filmre ez a jellemző, túlzásba vitték a bizarr humort és látványt, így éppen az a hangulat veszett el, ami miatt annyira kedveltük a galád családot. Ennek ellenére született egy harmadik rész, amelyet azonban már nem Barry Sonnenfeld jegyzett, és a főszereplők sem tértek vissza benne, nem is érdekelt senkit.
A színészeken nem múlt semmi, minden szereplő továbbra is kiváló munkát végzett. Raul Julia és Angelica Houston kettőse nagyon jól működött, kár, hogy ezúttal viszonylag kevés jelenet jutott nekik. Christopher Lloyd ismét vitte a show-t, Chrisinta Ricci ismét remek volt, Joan Cusack azonban nem nagyon tudott mit kezdeni a szerepével. Izé látványban többet, poénban kevesebbet kapott, mint az előző részben.
A galád család többet érdemelt volna ennél, kevesebb effekt és jobb forgatókönyv kellett volna a maradandó élményhez. Az Oscar-jelölés továbbra is menetrendszerűen érkezett a design-ért, pedig közel sem volt olyan zseniális, mint az előző részben, ugyanez mondható el a zenéről is. Összességében ha nem is bűnrossz a film, de súlyos csalódás a kiváló első részhez képest.
Látványos, de eléggé üres folytatás, az Addams család kalandjainak második felvonása sajnos nem sikerült igazán jól, egyszer megtekintése ajánlott, unalmas vasárnap délelőtt, háttérzajnak.
4/10
