A 4. évadot amiatt tartottam a sorozat eddigi legjobbjának, mert viszonylag messzire távolodott el a harmadik stílusától és hangulatától, egy sokkal összeszedettebb és mozgalmasabb élményt nyújtva. Egyben pedig azt is demonstrálta, hogy a produkció készítői mindig képesek a megújulásra, valamint belátni és korrigálni a saját hibáikat (erre utalt például az is, hogy Bran szálát erre az évre teljesen parkolópályára tették). Az 5. évad első része pedig pontosan ebben a hitemben rengetett meg, és sokkal inkább idézte a harmadik szezont, mint a negyediket.

A legutóbbi évadzáró (a korábbiakkal ellentétben) meglehetősen sok nagy horderejű eseményt hozott magával, így talán ennek is betudható, hogy ez a epizód ezeket 2-3 eseten kívül nem tudta továbbfűzni. Ha eltekintek néhány baljóslatú, de ugyanakkor egyben kellően semmitmondó párbeszédtől, igazán csak Jon és Tyrion esetében rajzolódott ki valódi perspektíva az évad további menete szempontjából, a többiek pedig csak bejelentkeztek, hogy ők is léteznek még a sorozat világában.

Ez a "Hé, mi is itt vagyunk ám!"-érzés volt az, ami teljesen visszavitt a 3. évad közegébe, amikor bizonyos szálak hetekig tényleg csak bejelentkezés szintjén működtek. Daenerys szálát már régóta Bran mellé kellett volna száműzni a képernyőről (persze hogyan is lehetne ezt megtenni a sorozat egyik legnépszerűbb karakterével...), a többieket pedig egyszerűen csak kár volt előcibálni a 2-3 perces momentumaikért. A céltalanság érzetéhez pedig az is hozzájárul, hogy olyan kissé indokolatlan események is bekerülhettek, mint a nyitó flashback vagy Fehér Patkány rövid hattyúdala.

Természetesen nem akarom meghazudtolni magam, hiszen többször is emlegettem, hogy pont az ilyen pillanatok segíthetnek egy valódi mitológiát és világot kreálni a műnek, amely időnként túlságosan is csak főszereplői aktuális perspektívájára fókuszál, azonban párba rendezve ezeket a jeleneteket az epizód egyébként sem határozott történetvezetésével, könnyen azt érezzük már, hogy a sorozat újra elkényelmesedett. Ami érthető is, hiszen már terjengenek a pletykák arról, hogy bizonyos eseményekkel Benioffék már most meg fogják haladni a könyvsorozatot, amelynek írását Martin továbbra sem kapkodja el, az pedig egy különösen is bizarr és eddig ismeretlen terep, amelyre az alkotók megérkeznének az alapanyag meghaladásával.

Az is közrejátszhat ebben ugyanakkor, hogy a harmadik évad kínos komótossága tulajdonképpen a negyediknek dobálta fel sorra a labdákat, ott pedig csak kényelmesen (és kellően látványosan) le kellett csapni ezek közül az összeset. Ez pedig azt jelenti, hogy most már nincs mire építkezve komoly lépéseket meghúzni, sőt, most kell elkezdeni azt az alapozást, amelynek köszönhetően később újra el tud kápráztatni majd a sorozat. De akármi is legyen a mozgatórugó, az évadnyitó veszített a lendületéből és varázsából is, de remélhetőleg nem cél nélkül, és mihamarabb meglesz ennek a kisebb böjtnek a gyümölcse.