A 3. rész után a Halálos iramban széria romokban hevert: nem elég, hogy kritikailag mélypontra jutott a renoméja, az amerikai piacon pénzügyileg is megbukott, külföldön pedig a tokiói helyszín ellenére sem tudta növelni a bevételeit. Drasztikus változtatásokra volt szüksége a stúdiónak tehát, ha akart még valamit kezdeni ezzel a címmel, amelyben az első kézenfekvő lépés a régi szereplőgárda visszacsábítása volt. Az viszont minden bizonnyal sokakat meglepett már, hogy az újrakezdés lehetőségét éppen a legrosszabb epizód író-rendező párosának, Chris Morgannek és Justin Linnek adták oda - de ami még ennél is meglepőbb, hogy ők nem hagyták cserben a stúdiót és a nézőket.
Dom Toretto (Vin Diesel) szökevényként éppen a Dominikai Köztársaságban rabol el tartálykocsikat megélhetésszerűen, azonban ezzel már a helyi hatóságoknál is kihúzza a gyufát. Tovább is áll, amikor megtudja, hogy Letty (Michelle Rodriguez) meghalt egy balesetben - ami nem is annyira volt baleset. A szálak a drogdíler Bragáig vezetnek, akire az FBI-ban időközben egész magasra jutott Briannek (Paul Walker) is nagyon fáj a foga. Így a két egykori barát minden ellentétük ellenére újra összeáll, hogy együtt próbálják meg elkapni a hírhedt gengszterfőnököt. Dom körözése miatt azonban Brian ismét a régi dilemmával szembesül...
Morgan tisztában volt azzal, hogy vissza kell térni egészen a gyökerekhez, így a 4. rész az 5 éves időugrás ellenére is az első közvetlen folytatása lett, ügyesen kötve be az annak lezárásával nyitva maradt szálakat Dom és Mia kapcsán. Ennek köszönhetően pedig visszatért az eredeti hangulat, a szereplők dinamikája és valamennyi tényleges mélység is a produkcióba, de a forgatókönyv erényei nem merülnek ki abban, hogy szolgaian próbálta újraéleszteni a sorozat esszenciáját. A Tokyo Driftet otromba klisékkel és iszonyatos butaságokkal teletűzdelő íróra rá sem lehet most ismerni, annyira aprólékos és lelkiismeretes a Halálos iram szkriptje. Természetesen itt sem kell most eget rengető megoldásokra gondolni, de ezúttal Chris Morgan kifejezetten ügyelt arra, hogy a narratíva összes fontosabb elemét kellően megmagyarázza, valamint a párbeszédeket és a fordulatokat se a lehető legklisésebb irányba kanyarítsa.
Justin Lin pedig már a nyitójelenettel jelezte: új időszámítást szeretne kezdeni a sorozat történetében, amely sokkal nagyobb volumenű, látványosabb, ennek köszönhetően pedig már egyenesen blockbusternek is mondható darabokat jelent. De amellett, hogy a rendelkezésére álló büdzséből igyekezett a maximumot kihozni, ugyanazzal a kemény munkával koreografálta meg jeleneteit, mint a Tokyo Drift esetében is, a végeredményen pedig meglátszik, hogy nem csak automatikusan pénzből látványt akartak csinálni. Már csak azért is szükség volt erre, mert a pénztárca nem volt feneketlen (nehéz elhinni, de gyakorlatilag ugyanannyiból készült, mint az előző rész), és ennek sajnos nem sikerült minden nyomát eltüntetni: a finálé nagy üldözése kifejezetten fantáziátlan és lapos, vizuálisan pedig egyenesen gyenge, mintha a játékidő előrehaladtával fogytak volna el az erőforrások.
Ehhez járul még a frissen érkezett Amir Mokri operatőri munkájának jellegtelensége, ami a csalódást keltő befejezéssel együtt eléri, hogy a Halálos iram a széria egyik legkevésbé maradandó filmje legyen. Szerencsére viszont ezzel szemben sokat nyom a latba, hogy az alkotók sikeresen visszatértek a valódi Halálos iramban hangulathoz, ráadásul még építkezni is képesek voltak belőle. Ezzel ha nem is a legjobb mind közül, de a legkerekebbnek és legösszeszedettebbnek ez az alkotás mondható.
7,5/10
A Halálos iram teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
