Szívesen mondanám, hogy ez a kommentek között sokszor előforduló mondat inspirálta Lisztes kollégát, amikor (többek között) az én igen haszontalan segítségemmel belefogott a R.E.M.-be, valószínűleg azonban nem ez a helyzet. De az tagadhatatlan, hogy aki szerelmese (elnézést, fikázója) lesz a filmeknek, elkezd írni róluk, azok számára előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy a kamera másik oldalán találják magukat. Még akkor is, ha ehhez igazából semmi nem adott az elhatározáson kívül (a mai napig előttem van, ahogy a Transzcendens premier előtti vetítése előtt bejelentette, hogy mi márpedig filmet fogunk forgatni). De szerencsére a lelkesedés sok mindent tud pótolni, és még szerencsésebb, hogy egyre nagyobb azon filmesek száma ebben az országban, akik nem a Filmalapnál követelőznek százmilliókért, hanem saját kezükbe veszik a sorsukat. Így Reisz Gábor VAN-ja, az Elekes-Gallai duó Bodom-ja és Szombath Máté Feketerigója után örömmel prezentáljuk nektek ezt a produkciót, amely a magyar sci-fi-thrillerek egyáltalán nem hosszú sorát gyarapítja.

Ugyanis tagadhatatlan, hogy a magyar zsánerfilm újjáélesztéséért (vagy inkább megszüléséért) sem a pénzforrások felett ülők, sem az alkotók nem tesznek túl sokat, éppen ezért akár még hiánypótló is lehet egy olyan alkotás, amely Shane Carruth minimalizmusát ötvözi a nolani midcult vonásokkal (mivel Lisztestnek utóbbi a kedvenc rendezője, ezért utalást is találtok majd bőven a brit rendezőre). Mert a R.E.M. egyik erőssége éppen az lenne, hogy bár nincsenek milliós effektejeink (sőt, milliós bármink), és valószínűleg nem lehet eltüntetni annak nyomát sem, hogy többségében nem profi szakemberek dolgoztak rajta, de kreatív fronton igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni belőle, hogy nézője végül egy minőségi élménnyel gazdagodhasson.

Ezt az egész reklámszöveget pedig azért írom, mert szokás szerint lefizetett a forgalmazó mert ahogy fentebb is említettem, mert elsősorban jómagam, de több Smoking Barrelses kolléga is kivette a részét a film elkészültéből (a fenti plakát például FroGot dicséri). Így pedig nemcsak kötelességünk promózni, de bízhattok abban, hogy ez a sok sznob, hipszter fikázómajom valami olyanhoz adja a nevét, ami megfelel a saját sztenderdjeiknek. De gyűlölje bár minden olvasónk majd a R.E.M.-et, azt már nem vehetik el, hogy mekkora élmény volt az idő szorításában megoldani a kamera memóriakártya-problémáját, az utolsó pillanatban Google Street View-n location scoutolni a másnapi forgatásra, két jelenet között ökörködni, vagy egy hosszú forgatási nap végén borzasztó REM-es szóviccekkel fárasztani a REMdező úr agyát.

De, hogy végre valami konkrétumot is írjak, egy kedvcsináló a sztoriból: a történet szerint a drogfüggő Joe (Orbán Gergely) egy új szomszédot kap Márk (Pavlics Tamás) személyében, aki magával hoz egy titokzatos szerkezetet viharosan elhagyott külföldi állásából. A gép lehetőséget ad használójának arra, hogy mások álmait bejárhatja, ez pedig ilyen formában egy elképesztő és addiktív élmény - sokkal jobb, mint amikor mi álmodunk. A két férfi természetesen nem tud ellenállni a késztetésnek, idővel azonban egymás álmai kevésnek bizonyulnak, és erőszakkal bevonnak újabb áldozatokat a játszmába. A dolgok pedig itt kezdenek egy kicsit szétcsúszni...

Úgyhogy nézzétek alább a trailert, lájkoljátok a film hivatalos Facebook oldalát, watchlisteljétek Imdb-n, nemsokára pedig jelentkezünk egy lehetőséggel is, amelynek keretében akár magát a produkciót is megtekinthetitek. (UPDATE: a bemutatóra szóló jegyekért itt játszhattok.) Ha pedig valaki be akarja fikázni, csak annyit tudok mondani: először csinálj jobbat!