A hívó

Rendező: Odegnál Róbert / Játékidő: 17 perc

A magyar filmgyártás legújabb slágere ezúttal nem valamelyik mozifilm, hanem ez a világhálón terjedő produkció. A Sin City és a Dark City nyomdokaiban járó alkotás egy steampunk sci-fi környezetbe öltözteti Budapestet, és dicséretére legyen mondva, a zöldhátteres megoldások egyáltalán nem tűnnek sokkal ügyetlenebbnek, mint a hasonló stílust alkalmazó millió dolláros alkotásokban. Azonban a stílusgyakorlat jellegét számomra egyáltalán nem tudta levetkőzni a mű: az érdekes alapkoncepció ellenére a történet pont annyira felszínes és túlstilizált, mint egy Frank Miller képregény-adaptáció, a magyar módra kissé színpadias alakítások pedig még tovább hangsúlyozzák ezeket a vonásokat. Én örültem volna, ha az alkotók megtalálják a saját hangjukat, de végül is az sem  egy rossz eredmény, hogy 17 percig úgy éreztem, mintha egy hollywoodi sci-fi világában lennék.

Six Shooter

Rendező: Martin McDonagh / Játékidő: 27 perc

Martin McDonagh ezzel az Oscar-díjat is nyert rövidfilmjével robbant be a köztudatba bő egy évtizede. A Six Shooter sem sokban különbözik a rendező későbbi munkáitól, McDonagh már itt is remekül vegyíti az egészen elvetemült akasztófahumort az ezt ellenpontozó tragikus sorsokkal. Ugyanakkor a pazar dialógusok, emlékezetes momentumok (a Kálvária előtt 10 évvel Bredan Gleeson szintén saját fiával szócsatázik a vásznon) ellenére sem olyan átütő élmény a mű, mint a rendező későbbi munkái. Rúahidrí Conroy (akire alapvetően a produkció épülne) borzasztóan túljátssza a szerepét, az ügyetlen vágások pedig időről időre emlékeztetnek, hogy egy nem teljesen kifinomult darabbal van dolgunk, emiatt pedig összességében nem tud mély nyomot hagyni az élmény. Ha valaki még nem ismerkedett meg az ír rendező munkásságával, annak egy tökéletes első lépés, de a nagyjátékfilmjei ismeretében csalódásként éltem meg a Six Shootert.