Ezen a héten ismét folytatódik a díjszezonos filmek sora, köztük két Oscar-jelölttel is közelebbi ismertségbe kerülhetünk. De Steve Carrell és Benedict Cumberbatch díjesélyes alakítása mellett érkezik Jason Statham aktuális akciózása, zsinórban a harmadik januári magyar produkció, Michael Mann hazájában orbitálisat bukott hackerfilmje és kereken egy évet késve a Sundance-fesztivál egyik tavalyi sikere. Válogatni tehát lesz miből, az más kérdés, hogy mennyire lesz minőségi ez a felhozatal, mindenesetre íme a 8 premier:
Michael Mann filmje 70 millióba került, a nyitóhétvégén pedig 4 milliót hozott ebből vissza. Történelemkönyvekbe illő bukás, de aki látta ezt a produkció, még ezt a kis összeget is könyöradománynak fogja érezni. Részletek kritikánkban.
A Pénzcsináló rendezőjének legújabb filmjében hiába parádéznak színészei, az igaz történeten alapuló Foxcatcher csak egy Oscarra felfújt lufi lett. Bővebben kritikánkban.
Jason Statham filmjeihez valószínűleg nem is kellene semmit írnom, ugyanis a brit akciósztár olyan megbízhatóan gyártotta a hulladékot az elmúlt évek során, hogy nehezen elképezhető, hogy ez pont most változna meg. A Joker egy-két minimálisan látványos beállítást kivéve pont ugyanazt a képet adja, mint az átlag Statham-film, 0%-os Rottentomatoes értékelése pedig akár új mélypont is lehet a színész karrierjében.
Ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor még a Sundance fesztivált is megjárta, ennél a filmnél ötlettelenebb és sablonosabb alkotást nehéz lenne találni. Érthetetlen, hogy 3 ekkora színész mit látott benne. Bővebben villámkritikánkban.
A díjszezon egyik legnagyobb nyertese lehet a Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett életrajzi film, de az is elképzelhető, hogy teljesen érdemtelen mindenfajta elismerésre. Ennek kapcsán mi sem tudtunk dűlőre jutni duplakritikánkban.
Nem tudom, hogy csak az előzetes sikerült borzasztóan, vagy tökéletes képet ad a filmről, és maga a produkció lett ilyen borzasztó, de a Mancs első képsorai láttán ezt az alkotást nem hogy moziba, de a köztévé vasárnap reggeli műsorsávjába is csak pironkodva lehetne beengedni. Azt már meg sem próbálom megkérdezni, hogy ha egy mentőkutya életéből miért a bugyuta pillanatokat kell kiemelni, hogy aztán a lényegi momentumokat szándékosan lebutított animációval jelenítsék meg (mármint azon kívül, hogy nyilvánvalóan földrengések által porig rombolt városokra nem volt pénz), mert engem már ennyi is meggyőzött arról, hogy messzire kerüljem el ezt a művet. Persze van benne gyerek meg kutya, úgyhogy a Fehér isten nyomdokaiba lépve biztosan sikerre talál.
Hiába néztem meg az előzetest, hiába olvastam utána, még mindig nem tudom összerakni, hogy miről szólna Ferzan Öztepek filmje. A rendező neve ellenére egy ízig-vérig olasz romantikus drámáról lenne szó, amely önmagában jelenthet egyszerre jót és rosszat is, viszont az különösen aggasztó, hogy a promóció során meg sem próbálnak egy épkézláb történetet felvázolni. Ugyanis ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy ilyenről nincs is szó, nyitva hagyva természetesen a lehetőséget annak is, hogy Öztepek sokkal inkább a már a trailerben is hangsúlyos képeire hagyatkozna inkább bonyolult történetmesélői bravúrok helyett. Akármi is legyen az igazság, ezt a produkciót azért érdemes fenntartásokkal kezelni.
Ebben a német produkcióban legfeljebb a díszletek és jelmezek érdemelnek dicséretet, egyébként nem több a nagy semminél. Részletesebben kritikánkban olvashattok erről és még sok másról is.
