Tudtad, hogy valójában nem Thorin ölte meg a koboldok vezérét? És azt, hogy az öt sereg csatájában a tündék, a törpök és az emberek ellenfelei nem a koboldok és sasok, hanem a koboldok és a farkasok (vargok, kinek hogy tetszik) voltak? És azt, hogy Bilbó egészen pontosan 50 éves volt, amikor elindult élete nagy kalandjára? Na és azt, hogy Elrond úr valójában csak féltünde (én ettől az infótól falnak mentem - Völgyzugoly ura, az egyik kedvenc szereplőm nem is igazi tünde, atyaég)? Akkor nem olvastad Tolkien klasszikus könyvét, amely 1937-ben jelent meg először - az író zseniális illusztrációival - , és azóta is örök siker kicsik és nagyok körében. Nos, én sem tettem meg eddig (az ok egyszerű: annak idején elkövettem azt a hibát, hogy rögtön a Peter Jackson rendezte Gyűrűk ura után lelkesen nekiveselkedtem a könyvnek, de hamar halálra untam magam rajta, ezért könyvmoly létemre eddig Tolkien bizony kimaradt az életemből), viszont megígértem magamnak, hogy ha az utolsó Hobbit-film tetszeni fog, el fogom olvasni. Így történt (említettem ma már, hogy Lee Pace egy isten? :-)), így irány a könyvtár (merthogy én elvből nem veszek a kezembe e-book-ot), és már álltam is neki a nem túl vastag klasszikusnak. Imádtam a könyvet, és percekkel azután, hogy letettem, már indítottam is azt a Hobbit-filmet, amelyet egy Tolkien-fan vágott össze Peter Jackson három filmjéből (csekély 4,5 óra volt az életemből), mert úgy gondoltam, hogy ennél autentikusabban nem is tudnám megítélni, hogy valóban hűen követi-e az író művét az alkotás? Nos, valóban kihagyott (szinte) mindent az illető, amelynek semmi köze a könyvhöz, de ettől még nem lett kiváló a film, hiszen ez egy teljesen más műfaj, amelynek a szabályait nem mindig sikerült betartani, ezért összességében egy érdekes, de korántsem magával ragadó darab született, amely Tolkien-fanok számára kötelező, de mindenki másnak csak akkor ajánlom, ha tényleg nem hiányzik más az életéből.
Hányszor átkoztuk el Peter Jacksont, hogy a pénz miatt rétestészta hosszúságúra nyújtotta A hobbitot? Hányszor mondtuk el, hogy nem hű Tolkien-hez? És hányszor nyavalyogtunk azon, hogy üresek a filmek, a látványon van a hangsúly, és olyan karaktereket is felvonultatott, akik csak azért kerültek az alkotásokba, hogy kitöltsék a játékidőt két akció között? Nos tessék, egy fan megtette, amire más nem akart időt és energiát szánni, megvágta úgy a filmeket, hogy néhány minimál jelenetet leszámítva eltűnt belőle Legolas (merthogy a könyvben nem szerepel), a mindenki által utált tündelány-törpfiú álszerelmi szál, rengeteg érzelmes jelenet és még több akció. Az eredmény azonban nem biztos, hogy a fanyalgókat igazolja, mert így, Tolkienhez teljesen hűen nem ad katartikus élményt a film, sőt jókat lehet dühöngeni azon, hogy mennyivel jobb a könyv, amelyet nem lehet letenni, annyira izgalmas, a vágott verzión sem unatkozunk, de a sodró lendület nagyon is hiányzik belőle. Mi lehet az oka ennek?
Egyrészt hozott anyagból dolgozott az alkotó, vagyis Peter Jackson filmjei voltak a kiindulási alapok. Rengeteg jelenet került kivágásra, amelyekből sok egyáltalán nem hiányzott, de mivel mindenki látta már ezeket az alkotásokat, ezért tökéletesen nyomon követhető, hogy melyekre lett volna igenis szükség ahhoz, hogy a megfelelő érzelmi hatást el lehessen érni, azaz a néző érezze úgy, hogy ő is részese Bilbó élete nagy kalandjának. Másrészt viszont attól, hogy valaki Tolkien-fan, még nem biztos, hogy jól tud dramatizálni egy történetet. Mert nem véletlenül szokták volt mondani, hogy egy film sorsa a vágóasztalon dől el. Ez a folyamat adja meg az alkotás dinamikáját, tehát sokkal több, mint technikai eljárás, valójában a film hangulata, összképe, mondanivalója múlik azon, aki a vágás folyamatát végigviszi (normál állapotban a rendezővel egyeztetve természetesen). Volt szerencsém egy filmes suliban látni, hogyan zajlik ez a valóságban, és el kell mondanom, hogy ez egy nagyon kemény meló! és még vörös szőnyeg sem jár érte, a rendezők és a színészek állnak a reflektorfényben, pedig egy film sorsa valójában három emberen múlik: a rendezőn, az operatőrön és a vágón (ha a forgatókönyv rendben volt, természetesen), de ez nem elég izgalmas a bulvársajtónak, és valljuk be, a nézőknek sem igazán, mert kit érdekel a technika, ha a színészt látjuk a filmvásznon? Azt hisszük, hogy róla szól a film, körülötte forog minden, pedig ő csak egy csavar a gépezetben, de a nézők miatta váltanak jegyet a moziba, tőlük hangos a sajtó, velük szelfiznek a rajongók, stb., stb. Miközben a vágók a számítógép előtt ülnek, és a kutyát sem érdekli (a szakmán kívül természetesen), hogy mennyit tesznek a film sikeréért? De hát aki a filmiparra teszi fel az életét, az tisztában van ezzel, a nézőknek pedig a sztár kell, nem a szürke eminenciás, az emberi természet már csak ilyen, ezen kár mérgelődni.
De vissza a filmhez. Körülbelül a közepéig semmi gond sincs vele (naná, mert Jackson az első részben szinte teljesen hű maradt Tolkien-hez, kapott is érte hideget-meleget, pont ez volt a baja mindenkinek vele), de aztán egyre inkább kezd elszürkülni az újravágott alkotás, egyrészt iszonyat látványos jelenetek maradtak ki belőle (főleg Smaug-nál, inkább a szövegből vágtak volna, mint abból, ahogyan a törpök túljárnak az eszén), másrészt pedig a karakterek tökéletesen elvesznek a történetben, hiszen a fejlődésük szempontjából nagyon fontos eseményekről maradunk le, az akció-érzelem egyensúly teljesen felbomlik, lassan, de biztosan szétesik a történet. Mert a látvány önmagában kevés, Jackson profi rendező, tudja, hogyan kell - ha nem is mindig tartalmasan - kitölteni a játékidőt, nem véletlenül rakta bele a plusz karaktereket és jeleneteket a filmjeibe.
Nem sikerült megrengeti a világot a Tolkien-hűre vágott változattal, technikai szempontból nyugodtan elmondható, hogy igen, ez valóban a könyv eseményeit és csak azt tartalmazza. De ettől még korántsem lett jobb, mint a moziban látott verziók, sőt rosszabb lett, mivel meg sem közelíti azt az élményt, amint Jackson filmjeinek összképe ad. Vannak előnyei a lelkes, de nem kicsit amatőr kísérletnek (nekem aztán nem hiányzott Legolas, a tündelány pedig végképp nem, a feleslegesen túlpörgetett akciójelenetekről nem is beszélve), de hátránya több: nincs főgonosz (az összes orkos jelenet kivágásra került, így nem igazán érhető, ki elől menekülnek folyamatosan szegény törpök), nem lehet érezni a tényleges fenyegetést, így nincs valós súlya a történetnek, és még jó, hogy a végső zúzás nagy része benne maradt a filmben, mert különben tényleg halálra unnánk magunkat rajta. Mert így valójában csak egy matiné lett az alkotásból, mese, gyerekeknek, de egyrészt a könyv nem csak nekik szólt, másrészt pedig kérjük vissza Smaug-ot, és a brutális látványt, amiért háromszor is elmentünk a moziba!
Összefoglalva tehát, tessék tudomásul venni, hogy egy film elkészítésének megvannak a maga szabályai, egy dolog a könyv, és egy másik dolog a filmvászon, tessék meghagyni a profiknak (jelen esetben Tolkien-nek és Jackson-nak). Minden elismerésem annak, aki ennyi időt és energiát szánt rá, hogy három filmből összevágja ezt a változatot, de tényleg csak fanoknak ajánlom a megtekintését, mindenki más inkább arra szánjon 4,5 órát az életéből, hogy elolvassa a könyvet!
Érdekes, de nem túl meggyőző kísérlet a Tolkien-hű filmváltozat létrehozására.
6/10