
Bár nem sokan tudnak róla, a magyar kézikamerás horror mégis létező kategória. Néhány életjel műfaj kapcsán:
- 2012-ben az SzG produkció által leforgatott Halásösvény egy amatőr, teljességgel a Blair Witch Projektet másoló, de hihetetlen lelkesedésről tanúskodó found footage film volt (Youtube-on megtekinthető).
- 2014-ben az Alvajárás elnevezésű (szintén SzG produkciós) rövidfilm a Paranormal Activity szocreál verziójaként járta be a Youtube-csatornákat.
2014 végén pedig megszületett jelen kritikám tárgya, a Bodom, ami egy olyan magyar független film, amelyet már nem tudunk egyszerűen azzal elintézni, hogy valamilyen külföldi produkció magyar ízű másolata. A Bodom rendezői és forgatókönyvírói - Elekes Gergő és Gallai József mindkét munkafolyamatot megosztotta egymással - igyekeztek valami eredeti tartalommal feltölteni a nagyvilág által már elhasznált áldokumentarista narratívát, ezzel hatalmas lépést téve afelé, hogy a magyar found footage megkomolyodjon, és kiléphessen a nemzetközi színtérre.
A nemzetközi irányultságot jelzi az a tény is, hogy a film alapvetően Finnországban játszódik, finn egyetemistákat és egy legendás finn tragédiát helyez a középpontba. A történet szerint két média szakos egyetemista, Annikki és Pietari az 1960-as Bodom tavi gyilkosságokat választja a szakdolgozata témájául. Egy hétvége erejéig el is látogatnak a tóhoz, hogy az ottani turistákat meginterjúvolva elevenítsék fel a különös eset részleteit. Természetesen a horrorfilmek megszokott hagyományai szerint az események baljós fordulatot vesznek, és hőseink élete veszélybe kerül.

Azonban a felsorolt nagyszámú pozitív tulajdonsága ellenére sem tudom nyugodt szívvel akárkinek ajánlani ezt a horrort. Két nagy gond van az alkotással: a gyenge színészi játék, és a zavaró forgatókönyvírói következetlenség. Ezek mind-mind olyan összetevők, amelyeket nem lehet a pénzhiányra fogni. A két főszereplő, Turzó Vivien (Annikki), és Kovács Bence (Pietari) erősen megkérdőjelezhető színészi teljesítményt nyújt a filmben. Tekintettel arra, hogy a Bodom történetének fontos szegmensét képezi (képezné) a két karakter egymáshoz való ambivalens viszonya, egy különösen sarkalatosnak minősíthető ponton vérzik el a mozi. A nyolcvanas évek olasz horrorfilmjei esetében még bocsánatos bűn lehetett a gyenge alakítás, mivel a fröcsögő vér, a pergő ritmus, és az agyahagyott koncepció volt a lényeg. Egy hangsúlyozottan realista, az áldokumentum-jellegre kifejezetten rágyúró film esetében azonban nagyon kigáncsolja a koncepciót az, ha a szereplők csak "megjátsszák" az érzelmeket. A forgatókönyv néhány furcsa bukfence csak rásegít a hiteltelen pillanatokra. Ebből a szempontból külön kedvencem az a jelenet, ahol Pietari durván szidja a kocsit, amivel a tóhoz tartanak:
Pietari: - Ez egy okádék... csak ez az egy volt a kölcsönzőben? Nem akartad esetleg...
Annikki: - Baszki, te választottad.
Pietari: - Ja, tényleg.

Még azt is negatívumok között említeném meg, hogy igazán maradandó jelenetekkel nem bír a film. Ebből a szempontból még az Alvajárás is erősebb volt. Ott a rendező-főszereplő (SzG - Szűcs Gábor) által alakított megszállott karakter sötétből elővillanó, gonosz vigyorba torzult arcú, kifordult testű alakja jobban megragadt a tudatomban, mint a Bodom bármelyik pillanata.
Minden sirámom ellenére a Bodom elvitathatatlanul a következő lépcsőfoknak tekintendő a magyar found footage horrorok evolúciójában. A lentebb látható pontszám nem is annyira a film tényleges élvezeti értékének szól, mint inkább a készítők merészségének, elszántságának, és kitartásának, mellyel következetesen végigvitték ezt a fontos projektet. Alkotásuk korántsem lett tökéletes, de mindenképpen hatalmas előrelépésnek tekinthető. Remélem, hogy filmjük - legalább underground szinten - sikeres lesz, és a Bodom hatására minimum tucatnyi fiatal magyar (független vagy épp nem független) filmes ragad majd valamiféle kép- és hangrögzítő eszközt, hogy némi zsebpénzből egy újabb, jobb, hatásosabb horrorfilmet forgasson. Az se baj, ha found footage típusú lesz az alkotás. A lényeg, hogy beinduljon a magyar horror szekere.
7/10