Bár nem sokan tudnak róla, a magyar kézikamerás horror mégis létező kategória. Néhány életjel műfaj kapcsán:

- 2012-ben az SzG produkció által leforgatott Halásösvény egy amatőr, teljességgel a Blair Witch Projektet másoló, de hihetetlen lelkesedésről tanúskodó found footage film volt (Youtube-on megtekinthető).
- 2014-ben az Alvajárás  elnevezésű (szintén SzG produkciós) rövidfilm a Paranormal Activity szocreál verziójaként járta be a Youtube-csatornákat.

2014 végén pedig megszületett jelen kritikám tárgya, a Bodom, ami egy olyan magyar független film, amelyet már nem tudunk egyszerűen azzal elintézni, hogy valamilyen külföldi produkció magyar ízű másolata. A Bodom rendezői és forgatókönyvírói - Elekes Gergő és Gallai József mindkét munkafolyamatot megosztotta egymással - igyekeztek valami eredeti tartalommal feltölteni a nagyvilág által már elhasznált áldokumentarista narratívát, ezzel hatalmas lépést téve afelé, hogy a magyar found footage megkomolyodjon, és kiléphessen a nemzetközi színtérre.

A nemzetközi irányultságot jelzi az a tény is, hogy a film alapvetően Finnországban játszódik, finn egyetemistákat és egy legendás finn tragédiát helyez a középpontba. A történet szerint két média szakos egyetemista, Annikki és Pietari az 1960-as Bodom tavi gyilkosságokat választja a szakdolgozata témájául. Egy hétvége erejéig el is látogatnak a tóhoz, hogy az ottani turistákat meginterjúvolva elevenítsék fel a különös eset részleteit. Természetesen a horrorfilmek megszokott hagyományai szerint az események baljós fordulatot vesznek, és hőseink élete veszélybe kerül.

A filmet érezhetően a nullához közelítő anyagi forrásokkal, de hatalmas lelkesedéssel készítette el egy kicsi, de rendkívül elszánt csapat. Technikai szempontból mindent beleadtak a készítők, a kb. százezer forintnyi büdzsé ellenére az alkotás teljesen vállalhatóan néz ki, beleértve ebbe a sérülések és a kevés számú "akciójelenet" frontját is. Még az sem túlzottan feltűnő, hogy nem az eredeti helyszíneken forgattak, hanem Magyarországon - legalábbis magyar szemmel nem kiugró. A film kuriózum jellege szintén nem elhanyagolható fegyvertény, a bevezetőben említett két filmecskén kívül nem sok vetélytársa van a hazai pályán. A Bodom témaválasztása szimpatikus: a finn-magyar rokonság kapcsán pikáns, de teljesen érthető döntésnek tekinthető a magyar szinkron, az angol felirat, és a "kölcsönzött" finn identitás sajátos hármasa. A forgatókönyv eredetiségre törekvő, az íróknak mindenképpen sikerült túllépniük az SzG produkció szintjén, tehát elkerülték a műfaj ismertebb alkotásainak szolgai másolását. A mondanivaló, a motivációk, és a történet csavarjai szintjén megnyilvánuló ötletek is megsüvegelendőek. Az is tiszteletreméltó, hogy a készítők inkább a feszültségkeltésre (pl. az alvó szereplőket figyelő kamera képe hozza a kellő suspense-t) és a baljós történetre helyezték a hangsúlyt, nem az olcsó jump scare effektekre. Külön pozitívum, hogy egy trükkös megoldással az újranézhetőségi faktort is megerősítették (van olyan része a felvételeknek, ahol ha jól figyelsz, láthatsz valami fontosat a háttérben...). Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy a mozi nem pusztán egy talált felvételt kínál, hanem egy egész esettanulmányt körít a tényleges történet köré, riportokkal, kiemelésekkel, stb. Ezzel a megoldással a film a Megan is Missing-féle hangsúlyosan "hihető" filmekhez került közel.

Azonban a felsorolt nagyszámú pozitív tulajdonsága ellenére sem tudom nyugodt szívvel akárkinek ajánlani ezt a horrort. Két nagy gond van az alkotással: a gyenge színészi játék, és a zavaró forgatókönyvírói következetlenség. Ezek mind-mind olyan összetevők, amelyeket nem lehet a pénzhiányra fogni. A két főszereplő, Turzó Vivien (Annikki), és Kovács Bence (Pietari) erősen megkérdőjelezhető színészi teljesítményt nyújt a filmben. Tekintettel arra, hogy a Bodom történetének fontos szegmensét képezi (képezné) a két karakter egymáshoz való ambivalens viszonya, egy különösen sarkalatosnak minősíthető ponton vérzik el a mozi. A nyolcvanas évek olasz horrorfilmjei esetében még bocsánatos bűn lehetett a gyenge alakítás, mivel a fröcsögő vér, a pergő ritmus, és az agyahagyott koncepció volt a lényeg. Egy hangsúlyozottan realista, az áldokumentum-jellegre kifejezetten rágyúró film esetében azonban nagyon kigáncsolja a koncepciót az, ha a szereplők csak "megjátsszák" az érzelmeket. A forgatókönyv néhány furcsa bukfence csak rásegít a hiteltelen pillanatokra. Ebből a szempontból külön kedvencem az a jelenet, ahol Pietari durván szidja a kocsit, amivel a tóhoz tartanak:

Pietari: - Ez egy okádék... csak ez az egy volt a kölcsönzőben? Nem akartad esetleg...
Annikki: - Baszki, te választottad.
Pietari: - Ja, tényleg.

Ha már a forgatókönyvnél tartunk, maga az elképzelés jó (a menet közben elejtett részletekből áll össze a végső "megfejtés"), de valahogy az arányok nem a legsikerültebbek. Bizonyos fontos motivációkat csak a végső csavar előtt kapunk meg, amitől eléggé deus ex machinának tűnik az utolsó fordulat. Az elején elcsepegtetett infók viszont nem elég hangsúlyosak, így a forgatókönyv alkotta logikai egész kissé csikorog.

Még azt is negatívumok között említeném meg, hogy igazán maradandó jelenetekkel nem bír a film. Ebből a szempontból még az Alvajárás is erősebb volt. Ott a rendező-főszereplő (SzG - Szűcs Gábor) által alakított megszállott karakter sötétből elővillanó, gonosz vigyorba torzult arcú, kifordult testű alakja jobban megragadt a tudatomban, mint a Bodom bármelyik pillanata.

Minden sirámom ellenére a Bodom elvitathatatlanul a következő lépcsőfoknak tekintendő a magyar found footage horrorok evolúciójában. A lentebb látható pontszám nem is annyira a film tényleges élvezeti értékének szól, mint inkább a készítők merészségének, elszántságának, és kitartásának, mellyel következetesen végigvitték ezt a fontos projektet. Alkotásuk korántsem lett tökéletes, de mindenképpen hatalmas előrelépésnek tekinthető. Remélem, hogy filmjük - legalább underground szinten - sikeres lesz, és a Bodom hatására minimum tucatnyi fiatal magyar (független vagy épp nem független) filmes ragad majd valamiféle kép- és hangrögzítő eszközt, hogy némi zsebpénzből egy újabb, jobb, hatásosabb horrorfilmet forgasson. Az se baj, ha found footage típusú lesz az alkotás. A lényeg, hogy beinduljon a magyar horror szekere.