Hölgyeim és uraim, íme, egy kamara, romantikus vígjáték. Vagyis romantikus, kamara vígjáték. Vagyis egy romkom, ami egy helyszínen játszódik. Ez a „Kétéjszakás kaland”.

Megan (Analeigh Tipton), akit nem olyan régen dobtak úgy, hogy el volt jegyezve, egyedül van a két ünnep között, és ezt orvosolandó felregel egy online randisite-ra. Látván exének milyen jól meg a sora kétségbeesésében minimális chat-elés után felmegy egy idegen srác, Alec (Miles Teller) lakására. Másnap reggelre meg beüt a szar. Jön az Apocalypse (S)Now [*badum-tss*], ami miatt ott kell maradnia Alecnél, akivel akad némi nézeteltérésük.

Ha bárki valami újdonságot várna a filmtől, azért mert kamara, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsam. Itt is pontosan a nagy könyv szerint járnak el. Eleinte nem bírják egymást, majd egyre inkább összemelegednek, majd jön a „Hazudtál nekem.” rész, kis depi, az érzelmi tetőpont: a szerelmi vallomás, majd a boldog egymásra találás, minek megkoronázása, az hogy egymás kezét fogva sétálnak el, hátunk mögött hagyva az operatőrt.

A film eleje valami félelmetesen szar. Végig görcsben volt a gyomrom, hogy „Ugye, nem kell még egyszer végigszenvednem egy Kamatylista szintű fost?”. Komolyan rám hozta a frászt, olyan szar volt a hangkeverés, olyan borzasztóan buta volt mindenki, és a poénok egyáltalán nem működtek. Úgy adták elő, mintha a Ne légy áldozat castingjára készültek volna. A másik dolog meg az, hogy engem ez a nyegle hozzáállás, amivel a netrandizást kezelte a főhős csaj kissé kiakasztott. Csodáltam, hogy Megan pasikeresése nem vett egy Megan is Missing fordulatot (Bámulatos! Még a név is ugyanaz.). Ezt a csajt a valóságban már rég kockákra vágták volna és elküldték volna apró sütinek (pláne Brooklynban). Szóval ez a nemtörődöm attitűd propagálása az online ismerkedés felé eléggé kibaszta nálam a biztosítékot.

De amint megjelenik Miles Teller (aki valamiért baromira úgy néz, és úgy is gesztikulál, mint egy videoblogger), mintha kicserélték volna a filmet. A srác konkrétan vicces, főleg amikor cinikus. Őrajta látszik, hogy van valamennyi komikusi vénája. Eközben pedig Megan is kezd egyre kevésbé agy halott és idegesítő lenni. A dumák is egyre jobbak lesznek, és azt is be kell, hogy valljam, elkezdtem élvezni a mozit. Kettejük között volt egy minimális kémia, és külön örömteli volt, hogy nem azzal intézték el az összejövést, hogy beraktak valami pocsék montázst, hanem tényleg rendesen van erre néhány jelenet szánva. A megváltás erejével ért. Ráadásul az is elég jó húzás volt, hogy tulajdonképpen az egész üzenete az, hogy a gondokat vagy rossz szokásokat beszéljük meg a másik féllel és ne játsszuk a megsértődöttet (lásd: a jelenetsor, ahol kibeszélik, hogy múlt éjszaka ki, mit rontott el). Meg nekem személy szerint ez a szép havas, téli atmoszféra is tetszett, ami körülölelte a műt.

Összegzésképpen annyit tudok mondani, hogy a film nem vállal sokat, de azt végül is elég ügyesen teljesíti. Ez egy speciálisan pároknak készült randimozi, rajtuk kívül nem nagyon tudnám ajánlani senkinek.

6/10