Nem kétséges, hogy ma a spanyolok legismertebb színészpárja Penlélope Cruz és Javier Bardem. Mindketten túl vannak egy Oscaron, világhíren, filmsikereken. 2008-ban, a Vicky Cristina Barcelona című film forgatásán szerettek egymásba, mára már megszületett a második közös gyermekük is. Pedig nem ez volt az első közös filmjük, hanem Bigas Luna alkotása, amelyre már régen kíváncsi voltam, és azt kell mondanom, hogy kicsit csalódott vagyok: a színészekre nem lehet panasz, de maga a film inkább hatásvadász, mint tartalmas dráma.
Silvia (Penélope Cruz) egy kisváros nem túl előkelő részén él édesanyjával (aki a helyi nyilvánosházat vezeti) és testvéreivel. Amikor kiderül, hogy terhes, barátja, a fehérnemű-gyár gazdag örököse, José Luis el akarja venni feleségül, amelynek édesanyja enyhén szólva nem örül. Annak érdekében, hogy a lányt eltávolítsa a fia közeléből, felbérli Rault (Javier Bardem), hogy jó pénzért csábítsa el Silviát. Azonban a számításba hiba csúszik, Raul valóban beleszeret a lányba, elszabadulnak az érzelmek, és ez tragédiához vezet...
Bigas Luna filmje finoman szólva is túlfűtött szexuálisan, amivel semmi gond sincs (miért is zavarna, hogy Javier Bardem egy szál semmiben matadorkodik az éj sötétjében?), azzal viszont igen, hogy ezek a jelenetek nem tudják ellensúlyozni azt, hogy nem sikerült igazi tartalommal megtölteni a nagyon is drámai történetet, ezért hiába katartikus a zárókép, megmarad a hiányérzet.
Kár, hogy alapvetően megmaradt a felszínen az alkotás, hiszen nagyon jó karaktereken keresztül lehetett volna zsigerig hatolóan bemutatni, milyen pusztító tud lenni a szenvedély, mennyire képmutató a társadalom (a nem túl fedhetetlen életet élő édesanya sokkal értékesebb ember, mint José Luis köztiszteletben álló anyja, mégis mindenki lenézi a foglalkozása miatt), mennyire nincs kiút abból a státuszból, amelybe beleszülettek a szereplők, vagy ha igen, akkor túl nagy árat kell fizetni érte (Raulnak prostituálnia kell magát azért, hogy álmai motorját megszerezze). Illúzió, hogy a szerelem megváltást tud adni, előre látható a tragikus vég, mégis szurkolunk a szerelmeseknek, hátha sikerül lerázniuk a láthatatlan béklyókat, de az emberi gyarlóság sajnos erősebb az érzelmeknél. Mindenkinek megvan a saját kis sötét titka, Silvia tiszta érzelmei üdítőek ebben a felületében rendezett, mélységében teljesen romlott világban, azonban ő sem menekülhet meg attól, hogy besározódjon. Mindenki a boldogságot keresi, de senki sem találja meg, és ebben rejlik a történet igazi drámaisága.
A forgatókönyv alapvetően jól sikerült, viszont a nagy érzelmi lobogásban háttérbe szorult a történet, amelyben a karakterek időnként elveszetten bolyonganak. Pedig érdekesek a figurák, a felnőni képtelen fiú, az ambiciózus Raul, a belé reménytelenül szerelmes anya, akit az sem érdekel, hogy csak a pénzével tudja maga mellett tartani a fiút, a súlytalan apa, a naiv Silvia, és erős édesanyja. Bonyolódnak a szálak, amelyek végül összefutnak, de nem tudja végig fenntartani az érdeklődést a film, emlékezetes jelenetek garmadáját kapjuk, de ezek nem állnak össze egységes egésszé. Nem kevés gasztronómiai vonása is van a történetnek (aki ennek a filmnek a hatására nem kedveli meg a fokhagymát, már sohasem fogja), de ettől nem lesz könnyedebb, sőt, mélyíti a drámaiságát (nem véletlenül szerepel a címben a sonka, tragikusan kisszerű eszköze lesz a szereplők sorsának beteljesedésének). A vágások jók, az operatőri munka szintén, a zene azonban nem igazán meghatározó a történetben.
Javier Bardem az őserő maga, azonban nemcsak kellően dögös, hanem Raul drámáját is tökéletesen be tudja mutatni: a fiú csak a teste segítségével érheti el nagyra vágyó céljait, amelyek fontosabbak, mint az érzelmei. Penélope Cruz élete első filmszerepében meglepően erős alakítást tudott nyújtani, Silvia karakterének minden árnyalatát meg tudja mutatni. Stefania Sandrelli simán zseniális, a többi szereplő viszont eléggé felejthető.
Bigas Luna Almadovár mellett az egyik legnevesebb alakja a spanyol filmnek, nem véletlenül, nem hétköznapi élményt tud nyújtani az alkotás, egyedien üde, azonban az igazi mélység hiányzik belőle. Kevesebb pikáns jelenet és jobb dramaturgia több lett volna, de ettől függetlenül mindenképpen értékes film, amelynek vannak nagyon szép pillanatai.
Szenvedélyesen drámai, de kicsit felszínes alkotás, amelyet Penélope Cruz és Javier Bardem miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni!
7/10
