(Power kritikája erre található)
Luc Bessont már virtuálisan megsirattam a 3 nap a halálig c. filmnek alig nevezhető förtelem nyomán, viszont Power szavainak köszönhetően egy kicsit mégiscsak elhittem, hogy a Lucyvel valamit vissza tud hozni régi fényéből. Azt nem tagadom, hogy ez valamilyen szinten sikerült, legalábbis legújabb műve nem olyan bántóan bárgyú és sablonos, mint Kevin Costner akciózása, de sajnos még így is messze jár egy igazán jó filmtől.
Első látásra azt gondoltam, a Lucy úgy fog kinézni, mint a Csúcshatás bessonosan akciófilmesített verziója, de sajnos tévednem kellett. Mert azzal is sokkal jobban jártunk volna. Ugyanis rendezőnk valami olyasfajta sci-fit szeretett volna létrehozni, mint amilyeneket Asimov vagy a műfaj más nagy gondolkodói álmodtak meg, ezzel azonban egyetlen apró probléma akadt: ő erre szemmel láthatóan teljesen alkalmatlan.
A Lucy mind tudományos, mind fantasztikus szempontból egyszerűen rossz. A "tudomány" egy nagy rakás bullshit, amit éppen csak a legigénytelenebb blockbusterek nem szégyellnének, de ráadásul ezeket a hülyeségeket a filmben kb. zéró jelentőséggel rendelkező Morgan Freeman karaktere folyamatosan rágja a szánkba. De ha teljesen el is rugaszkodunk a józan ész talajáról, a mű belső logikájával is akadnak sajnos bőven problémák. (Például azt a több filmben is előforduló motívumot soha nem értettem, hogy akármilyen szuperember valaki, miért fér hozzá valaki emlékeihez olyan szemszögekből, amelyeket az illető nyilvánvalóan nem látott.)
Bessont viszont annyira az foglalkoztatja, hogy megtalálja a kérdést, amire a válasz 42, hogy csak dobálja egymás után a hangzatosabbnál hangzatosabb (ál)bölcsességeket, miközben a ésszerűség még a saját modorosságainak is áldozatául esik. Azt már megszoktuk, hogy Besson-film nincs Párizs és Eiffel-torony nélkül, de olyan fájó baromságok is belekerültek a szkriptbe, hogy hiába tud Lucy már egy pillantásával is kinyírni bárkit, a szokásos jófiúk-rosszfiúk tűzpárbaj érdekében egyszerűen tesz magasról az éppen őt üldöző ellenségekre.
Furcsa módon viszont a produkció pont akkor működik a legjobban, amikor egy szemernyit sem akar gondolkodni. Sajnos minimális mennyiségű akciójelenet jutott a másfél órás játékidőbe, de a mű egyértelmű fénypontjaként szolgáló autós üldözés egy elképesztően jól koreografált és izgalmas zúzás. De alapvetően rendezőként abszolút nem tudom ezért a filmért hibáztatni Bessont, mert tempó, látvány és a jelenetek felépítése szempontjából egyáltalán nem végzett rossz munkát.
Viszont a végeredmény pontosan ezért is iszonyatosan idegesítő, mert nem egyszerűen egy gyenge alkotás (mint például a 3 nap a halálig), hanem egy remek akciómozi ígéretét temeti el egy túlgondolt, de mégis iszonyatosan buta történet alá. Luc Besson is jobban járt volna, ha belátja, a Taken sem azért működött, mert Bryan Mills sokat gondolkodott volna benne az élet értelmén. Azt pedig még inkább be kellett volna látnia, hogy neki sem működik, ha nagyon sokat akar gondolkodni a filmjeivel.
6/10
