Az utóbbi időben temetni kezdtem Luc Besson-t. A '90-es évek egyik legnagyobb rendezője egy kis pihenő után olyan filmeket csinált, mint az Adéle és a múmiák rejtélye vagy a Vérmesék. Ezek a filmek önmagukban sem igazán működtek, a Besson-esszenciára pedig egyáltalán nem hajaztak. Azonban idén úgy döntött, hogy meglovagolja a 2011-es Csúcshatást és visszatér a régi stílusához. És milyen remekül tette...

A történet szinte ugyanaz, mint a Csúcshatás esetében, azzal a különbséggel, hogy ezúttal egy női főhőst követhetünk nyomon, Robert De Niróból pedig Morgan Freeman lett. Lucy (Scarlett Johansson) egy átlagos lány, aki a pasijának köszönhetően bajba keveredik és elrabolja egy maffia, melynek tagjai egy új szintetikus drogot rejtenek el a hasában, hogy így csempésszék ki Európába. Lucy szervezetében azonban a szer elkezd dolgozni és hihetetlen, eddig még sosem látott szintekre lép az agyi kapacitást illetően.

Scarlett Johansson tökéletes választásnak bizonyult a címszereplő megformálására. Visszafogottan alakít, de minden érzelem (később érzelemmentesség) leolvasható az arcáról. Játékában egyszerre van jelen a magabiztosság, ami fokozatosan növekedik az agyműködés dinamikus fejlődésének függvényében, ugyanakkor a naiv rácsodálkozás is tetten érhető rajta, ahogy új horizontok nyílnak meg előtte, ahogy több és több képességre tesz szert. Morgan Freeman hozza a szokásosat, ezúttal egy professzorként tűnik fel, aki be nem bizonyított elméletek segítségével próbálja körvonalazni azt a képességet, amit Lucy birtokol. A rosszfiúk pedig morcosan néznek, szóval senki nem lóg ki egy rossz alakítással.

Vizuális szempontból is fontos mű ez, hiszen sokszor a képek beszélnek. A vágás egyszerűen zseniális és időnként egy-egy olyan felvétel jelenik meg a filmvásznon, ami miatt tényleg megéri moziba menni. A legszebb az egészben az, hogy nem marad meg egy üres és szimpla látványfilmnél. Besson az arany középutat rendre megtalálja: filmjei teljes mértékben fogyaszthatóak a nagyközönség számára, ugyanakkor nem is nézi hülyének a nézőket, képes gondolatokat és eszméket közvetíteni.

A film tempója kiváló. A játékidő egy perccel sem hosszabb vagy rövidebb a kelleténél. Pörgős, akciódús mozi, ennek ellenére inkább elmélkedős science fiction-nek nevezném, mint thrillernek vagy akciófilmnek. Az ember könnyen azt hiheti, hogy a főhősnő egy sebezhetetlen amazon, ami részben igaz is, de ettől függetlenül egyáltalán nem izgalommentes. Az agyi kihasználtság növekedésével hiába válik egyre hatalmasabbá, megmarad egy olyan karakternek, aminek van gyenge pontja (erre nem térek ki, nem akarok lelőni semmit). Egyfajta bosszúsztoriként is értelmezhető ez, hiszen Lucy akaratán kívül tett szert ilyen "kincsre", ezáltal pedig a félelme és a fájdalomérzete is elillan, így az elrablóival is szemrebbenés nélkül képes leszámolni.

Nyilván mindnyájan vágyunk valamilyen szinten nagyobb tudásra és szerintem sokan elgondolkoztunk, hogy milyen lenne az életünk, ha az agyi kapacitásunk több, mint tíz százalékát tudnánk használni. Besson parádésan érzékelteti, hogy feltehetőleg milyen lehet egy olyan ember, aki olyan agyi zónák működtetésére képes, amelyek létezéséről nem is tudott korábban. Ezt remek forgatókönyvírói húzásnak tartom, mert így a kötekedős kérdések eloszlanak. Sejtelmünk sincs arról, hogy egy élőlény ekkora tudás birtokában mikre lehet képes, ezért csak abból tudunk "táplálkozni", amit elénk raknak. Mivel tudományos bizonyítást nem nyert ez a kérdéskör, így nem is áll jogunkban megcáfolni a látottakat. A hangsúly a fokozatosságon van: Lucy ahogy az agyának egyre nagyobb részét használja úgy lesz képes vadabb és meghökkentőbb dolgokra, ugyanakkor az embersége elvész. Egy idő után már csak egy érzések nélküli, emberfeletti lény lesz belőle.

Megfájdul az ember feje ettől a filmtől, de abszolút pozitív értelemben. Rég nem volt részem ilyen intenzív filmélményben, nem "csak" egy jó moziként tekintek rá, hanem az az érzés fog el, amikor egy film annyira magával ragad, hogy teljesen beleivódik a tudatodba és te újra és újra meg akarod nézni. Magasröptű gondolatokat nem mellőző, bátor műről van szó, amin hosszasan lehet utólag agyalni. A szezon egyik legjobbja, aminek nézése közben felidéződik a francia mágus több munkája is, például a Nikita vagy a Leon, a profi.

10/10