Vajon hordozhat romantikát egy ételhordó? A válasz meglepő módon az, hogy igen! Na, nem maga a szocreál edényzet, hanem azok a levelek, amelyeket a belsejébe rejtenek, melynek hatására két teljesen idegen ember még egy olyan hatalmas országban is közel kerülhet egymáshoz, mint a mesés India. Ritesh Batra filmjére éppen azért lettem nagyon kíváncsi, mert el nem tudtam képzelni, hogy miért árasztottak el díjözönnel egy olyan alkotást, amelyben egy ételhordó játssza a központi szerepet. Nos, azt kell mondanom, hogy az utóbbi idők legjobb romantikus filmjéhez volt szerencsém, amelyben nincsenek sztárok és kiszámítható fordulatok, viszont vannak nagyszerű színészek és egy gyönyörű történet!

Ila (Nimrat Kaur) elkészíti az ebédet, beleteszi egy rém ronda ételhordóba, majd odaadja egy futárnak, majd az étel hosszú útra indul, végül Saajan Fernandes (Irrfan Khan) előtt landol, aki először meglepetten nézi és szagolgatja, majd jóízűen elfogyasztja. Megdicséri az ételhordó céget a finom ebédért, azonban egyszer egy levelet is talál az étel mellett, melyben Ila arról tájékoztatja, hogy tévedésből a férje helyett neki kézbesítették az általa készített finomságokat. Levelezni kezdenek, és legnagyobb megdöbbenésükre egyre nagyobb izgalommal bontogatják az ételhordóba rejtett papírlapokat, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz...

Már a kezdet rabul ejti a nézőt, gyönyörű képeken keresztül kísérhetjük figyelemmel az ételhordó útját, a benne rejlő finomságokat pedig olyan jó szívvel készíti el Nimrat Kaur és olyan jóízűen fogyasztja el Irrfan Khan, hogy még az is indiai receptek után kezd kutatni, akit egyébként hidegen hagy ennek az egzotikus kultúrának a gasztronómiája.

Mégsem a főzés a lényeg a filmben, hanem a két ember története, akik teljesen véletlenül "találkoznak". Fernandes most készül nyugdíjba, fogalma sincs, mihez fog kezdeni az életével, hiszen a felesége halála után a munkáján kívül semmivel sem foglalkozott. Ilát nagyon elhanyagolja a férje, érzi, hogy végzetesen kiüresedik a kapcsolatuk, ezért a vele egy házban élő nagynénjének a tanácsait követve a finom ételeken keresztül szeretné visszahódítani az embert, akivel együtt él. Különböző módon, de mindketten rettenetesen magányosak, ezért megérinti őket a teljesen ártatlannak induló levelezés, ami hamarosan nagyon bensőséges lesz, egyre inkább egymás életének részévé válnak. Végül eljutnak odáig, hogy személyesen is találkozzanak, és talán közös jövőről is álmodoznak, azonban a problémáikat saját maguknak kell megoldaniuk.

Nagyon jól sikerült a forgatókönyv, a karakterek jól meg lettek írva. Egyszerűen szép a történet, bepillantást nyerhetünk az indiai hétköznapokba, a zsúfolt nagyváros közönyébe, abba, hogy milyen mély és fájdalmas tud lenni az emberi magány. A film legnagyobb erénye, hogy apró gesztusokból, tökéletesen komponált képekből építkezik a történet, Khan-nal együtt bontogatjuk először meglepődve, majd egyre kíváncsibban azt az átokverte ételhordót, ami a film legfontosabb kelléke lesz, két emberi lélek között az összekötő kapocs, személytelen tárgy létére komoly érzelmeket képes megtestesíteni. Nézeti magát a történet, képtelenség szabadulni a hatása alól, habár akad benne egy-két kevésbé kibontott jelenet (Ila édesanyjának, és Fernandes nem hétköznapi kollégájának karakterében több volt), és időnként túlságosan szájba rágósan magyarázzák a szereplők, hogy mit élnek át, akkor is, ha egy szöveg nélküli kép is elég lett volna, de összességében nagyon jól el lettek találva a film arányai, a dráma és a romantika, na és a gasztronómia megfelelően adagolva kerül a szemünk elé, ezért szép élményként marad meg az emlékezetünkben. Az operatőri munka zseniális, a vágások jók, a zene annyira nem játszik jelentős szerepet a történetben.

Irrfan Khan (a Pi életéből lehet ismerős elsősorban) tökéletes alakítást nyújt, a karakter minden árnyalatát megmutatja nekünk, Nimrat Kaur játéka halványabb, de méltó partnere a kiváló színésznek. Nawazuddin Siddyu i- nak vannak szép pillanatai, de az én kedvencem az Ila nagynénjét "alakító" Bharati Achrekar, akit nem látunk, csak a hangját halljuk, mégis teljes jellemábrázolást képes bemutatni.

Ritesh Barta A - kategóriás bollywoodi filmmel ajándékozott meg bennünket, India szíve-lelke ott dobog a képeken, amelyek azonban nem giccses romantikát, hanem két ember jellemfejlődését, értő kézzel megrajzolt történetét hordozza. A színészvezetés elsőrangú, a jelenetek erősek, a párbeszédek jól dramatizáltak.

Tartalmas, szép dramedy, kötelező darab!

8/10