Anna Leonowens nem hétköznapi életet élt, még úgy sem, hogy hangyányit meghamisította emlékiratait, amelyből az utókor megismerhette kalandjait az egzotikus Sziámban, ahová 1862-ben érkezett meg azért, hogy Mongkut király 39 feleségét és 82 gyermekeit tanítsa. A feminista tanárnő és írónő történetéből először musical készült, melynek színpadi és 1956 -os filmváltozatában, valamint a tévében is egyaránt Yul Brynner játszotta a királyt. Sok évvel később újra feldolgozták a történetet, Jodie Foster és Chaw Yun-Fat főszereplésével. Nagyon szerettem egykoron ezt a romantikus alkotást, sok év után újráztam, és továbbra is az a véleményem róla, hogy ez egy nagyon jól összerakott, gyönyörűen fényképezett, de kicsit üres film, amelyet mindenképpen érdemes megnézni!

Anna Leonowens (Jodie Foster) kisfiával, Louis-zal (Tom Felton) megérkezik Sziámba, és a művelt angol hölgy nem kis kultúrsokkot kap az országtól és az emberektől, szókimondó természete azonban megtetszik Mongkut királynak (Chaw Yun-Fat), és lassan, de biztosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De az időpont nem túl kedvező a románchoz: a király az irányú törekvése, hogy országát lassan, kíméletesen, de biztos kézzel megreformálja, nem mindenkinek tetszik, testvérét meggyilkolják és egy komoly felkeléssel kell szembenéznie. A királyi családnak menekülnie kell, Annának pedig el kell döntenie, hogy hazamegy Angliába, vagy segít a nagy bajban lévő uralkodónak...

Jodie Fosterről elsőre nem egy romantikus hősnő jut eszünkbe, ahogyan Chaw Yun-Fatről sem, ezért kellemes meglepetés, hogy milyen jól működik a párosuk a filmvásznon. A gyönyörű táj, a romantikus hangulat megteszi a magáét, könnyű megkedvelni a tanárnő és a király figuráját, ezért hamar magával ragad a történet. Nagyon érdekes végigkövetni Anna változását, a magát kissé felsőbbrendűnek érző angol hölgy fokozatosan megkedveli az országot, az embereket és nem utolsósorban az uralkodót, akit szintén egyre jobban megismerhetünk, hiszen egyáltalán nem egysíkú az ő jelleme sem: bölcs király, de király, aki megszokta, hogy soha senki nem mond neki ellent, erre most a mindennapjai részévé vált egy hölgy, aki semmit nem hagy szó nélkül, mindig elmondja a véleményét. néha sajnos akkor is, ha nem látja át, hogy ezzel mekkora károkat okozhat. A két teljesen különböző világban élő ember szinte észre sem veszi, hogy mennyire közel kerül egymáshoz, sok tragikus esemény után jönnek rá az érzéseik mélységére, azonban az ő számukra a közös jövő csak álom lehet abban a korban és abban a helyzetben. 

Andalítóan romantikus a történet, azonban nem a szirupos fajtából, egyáltalán nem üres kliséhalmazhoz van szerencsénk. A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, azonban sajnos túl hosszú lett a film, és a végére elfogyott a történetből a szufla. Egészen addig tökéletes magával ragad a film, amíg az egyik királyi ágyas élete tragikus fordulatot nem vesz, utána azonban szinte átmenet nélkül kiüresedik a történet, nem sikerül hitelesen ábrázolni, hogy milyen hatalmas fenyegetést jelentenek a király uralmára a felkelők, látványos a híd felrobbantása, azonban a szöveg nagyon unalmas lesz, amelyen a kiváló színész alakítások sem segítenek, így a néző hamar elveszíti az érdeklődését, szerencsére a zárókép tökéletes, így összességében szép élményként marad meg a film, de a hiányérzet megmarad. 

Érdemes szinkronnal nézni a filmet, Orosz Anna és főleg Mihályi Győző gyönyörű orgánuma rengeteget ad hozzá az alkotáshoz (én képes voltam órákig bütykölni a házimozit, hogy VHS kazettán meg tudjam nézni a filmet - mert persze beszereztem annak idején - , annyira szép emlékeim voltak a magyar szövegről). Az operatőri munka zseniális, a vágások jók, a zene és a kosztümök lenyűgözőek. 

Jodie Foster telitalálat volt a főszerepre, tökéletesen érzékeltetni tudja, hogy milyen bátor és erős volt az az angol hölgy az 1860-as években, akinek egy számára teljesen ismeretlen környezetben kellett megállnia a helyét, nevelnie a fiát. Ugyanakkor a színésznő érzékeny alakításának köszönhetően a karakter minden árnyalatát megismerhetjük. Chaw Yun-.Fat színészi eszköztárban nem érhet fel kiváló kolléganőjéhez, azonban ebben a szerepben méltó társa tud lenni, egyszerű eszközökkel, mindenféle pátosz nélkül mutatja meg az uralkodó fenségességét és emberi gyengeségét egyaránt. Bai Ling Tuptim hercegnő szerepében kiváló, Tom Felton bájosan kelti életre a kis Louise-t. 

Andy Tennant szép, de korántsem tökéletes filmet rakott le az asztalra. Kár, hogy a vége nem sikerült jól, akadt néhány üresjárat és enyhén felszínes lett az összhatás, de a gyönyörű képek és a színészi alakítások sok mindenért kárpótolják a nézőt. A színészvezetés jó, a jelentek színvonala hullámzó, a párbeszédek főleg a vége felé nagyon klisések.

Szépen fényképezett, de kicsit üres film, amelyet egyszer mindenképpen érdemes megnézni!

7/10