Rózsaágy / Bed of Roses (1996)
2014. július 02. írta: FilmBaráth

Rózsaágy / Bed of Roses (1996)

rózsaágy.jpg"Néhány csepp seven up-ot kellett volna tennem a vízbe, az működött volna". Ez a mondat járt folyamatosan a fejemben, miközben összetörten néztem a virágaimat, mivel ismét meghaltak szegények. Miután kidühöngtem magam azon, hogy képtelen vagyok életben tartani a szobát ékítő szépségeket, azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon honnan szedtem ezt a mondatot? Szégyenszemre percekig tartott, amíg rájöttem, hogy ifjonti éveim egyik kedvenc romantikus filmjéből származik az idézet (a másik a Rakoncátlan szív), és természetesen azonnal leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy megnézzem, de mivel véletlenek nincsenek, éppen aznap este adta ez egyik tévé, így semmi akadálya nem volt a nosztalgiázásnak. Nem csalódtam: ez a film még mai szemmel nézve sem poros, semmi különös, mégis jó volt újra látni ezt a bájos, sajnos mára már teljesen elfelejtett kis gyöngyszemet!

Lisa (Mary Stuart Masterson) elfoglalt üzletasszony, holmi érzelmekre neki nincs ideje. Éppen ezért ötlete sincs, vajon ki küldhette neki egy gyönyörű csokor virágot. Nyomozásba kezd, és kiderül, hogy a virágot kézbesítő Lewis (Chrisitan Slater) volt a tettes, és amikor megtudja, hogy azért küldte neki a virágot, mert éjszakai séta közben látta, hogy az ablakban álló Lisa éppen sír. Erre még a Lisa jégszíve is megolvad, szépen alakul a románc, azonban amikor odáig fajulnak a dolgok, hogy Lewis el akarja vinni a családjához karácsonyra, a lány bepánikol, mivel ő talált gyerek, senkije sincs, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Vajon elhiszi, hogy őt is lehet szeretni?

Lány létemre nem nagyon vagyok oda a romantikus filmekért, főleg azért, mert a többség rettenetesen szirupos, nézhetetlen kliséhalmaz, én pedig nem pocsékolom drága életem drága perceit ilyen értéktelen alkotásokra. Ez már bohó ifjú éveimben is így volt, ezért nagyon jónak kellett lennie ennek a filmnek, ha rongyosra néztem annak idején. Aztán elmúlt az életemben a Slater-mánia, lassan elfelejtődött ez az alkotás is, ezért hosszú idő után csodálkoztam rá újra arra, hogy milyen rejtett értékei vannak. Nem a történetben van az ereje, hanem abban, ahogyan bemutatja, hogyan alakul egy pár kapcsolata, milyen küzdelmet vívnak a boldogságért, hogyan próbálnak túllépni a saját tragédiáikon, hogy együtt újra kezdhessék az életüket. 

A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, a filmkockákon hatásosan és jó időben elhelyezett virágcsodák is megtették a magukét, ezért nagyon könnyen bele lehet feledkezni a filmbe. Szurkolhatunk Lewis-nak, hogy sikerüljön neki meghódítani a lányt, és többször is legszívesebben pofon vágnánk azt a bolond lányt, hogy vegye már észre, mekkora mákja van azzal a kedves fiúval, lehet olvadozni a romantikus jeleneteken, és mérgelődni a nem túl jól alakuló eseményeken. Vagyis a történet nem ereszt, szinte végig fenn tudja tartani az érdeklődést, olyannyira, hogy a legutolsó jelenetnél még ezredjére is képes voltam szurkolni azon, hogy legyen már végre happy end. Annak ellenére, hogy éppen a film végét sikerült jól összecsapni, na és persze nem sikerült kihagyni néhány tökéletesen érdektelen szenvedős jelenetet, de összességében nagyon jó filmhez van szerencsénk, öröm végignézni egy szeretetre éhes és érdemes pár jól megírt, szépen fényképezett történetét.

Feltűnően erős a szöveg (abszolút kedvenc, amikor Slater a "ne menj el tőlem, kérlek" mondattal próbálja kétségbeesetten megmenteni a kapcsolatukat), amely annak köszönhető, hogy a film rendezője, Michael Goldenberg írta, aki többek között a Kapcsolat forgatókönyvét is elkövette (sajnos a Zöld lámpásét is, de hát senki sem lehet tökéletes). Feltétlenül meg kell említenem Selmeczi Roland zseniális szinkronját, sokkal jobb, mint az eredeti! Az operatőri munka jó, a vágások szintén, a zene viszont nem sokat tett hozzá a történethez.

rózsaágy2.jpgChristian Slater a 90-es évek ügyeletes rossz fiúja volt, általában ilyen szerepeket is játszott, pedig romantikus filmekben is nagyon jól megállta a helyét. Ebben az alkotásban is jól hozta az érzékeny lelkivilágú Lewist, de hát tud ő ennél jobbat is. Mary Stuart Masterson már régen átnyergelt a tévére, pedig több filmben is nagyon jól játszott (a Benny és Joon-t mindenkinek ajánlom megnézésére!), és itt is egy kicsit erősebb volt az alakítása, mint Slater - é, jobban kibontotta a karaktert. Josh Brolin tökéletesen felejthető volt, Ally Walker-nek voltak szép pillanatai.

Michael Goldenberg sajnos csak ezt az egy filmet rendezte, kár, mert nagyon jól összerakta, tehetségben nem volt hiány. Nem zseniálisan jó alkotás, viszont tisztességes iparosmunka, osztályon felüli alkotás a saját műfajában, amely azonban számomra érthetetlen módon nem találta meg a közönségét, így csendben elfelejtődött. 

Minőségi romantikus film, kiváló színészi alakításokkal, érdemes adni neki egy esélyt!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr286445469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása