A pszichológia és a szociológia mindig is foglalkoztatott, tanulmányokat, esszéket írtam témakörön belül, és ha minden jól megy, akkor ezen a területen is fogok elhelyezkedni a későbbiekben. Az utóbbi időben pedig rengeteg időt szántam azon jelenség tanulmányozására, ami a szegények és/vagy középosztálybeliek viszonyát mutatja be a jómódú, gazdag emberekéhez képest. Ilyen tekintetben pedig számomra az Edukators tökéletes esettanulmánynak bizonyult, ugyanis ebben a filmben kiéleződnek az ellentétek, megtudjuk mi a baja az egyik rétegnek a másikkal. Természetesen nem egy két órás film fog egy átfogó látképet adni erről a helyzetről, de hogy hiteles és színvonalas, abban egészen biztos vagyok.
Filmünk egy ifjúsági, forradalmi mozgalomról szól, aminek a három fiatal főszereplő a képviselője. Ők az úgynevezett "Nevelők" (ahogy arra a "magyar" cím is utal), akik luxusvillákba törnek be és fenekestől felforgatják őket. Semmit nem visznek el, hiszen nem tolvajokról van szó. Ezekkel az akciókkal csupán a gazdag, a világot rózsaszínben látó, gondtalan embereket akarják a Földre visszarángatni, és éreztetni velük a kiszolgáltatottságot, a veszélyérzetet. Az egyik betörés azonban balul sül el, ugyanis a ház tulajdonosa rajtakapja főhőseinket, akik úgy döntenek, elrabolják a férfit.
Nos, hiába tízéves filmről van szó, úgy gondolom, hogy ennél aktuálisabb nem is igazán lehetne. Érdekes az a felvetés, miszerint a három muskétás a főszerepben szabadszellemű, elszánt és céltudatos fiatalok, akik valóban hisznek a változásban, de az emberrablás közben/után ők is és mi nézők is ráeszmélünk arra, hogy mindenre azért ők sem gondoltak és lehet, hogy ők sem többek túlbuzgó elméknél. A játékidő a filmnek megfelelően kontrasztosan van felépítve: az első óra sokkal pörgősebb, hiszen akkor megismerjük a karaktereket, a motivációikat, elénk tárul az ars poeticájuk. Ezzel szemben a film második fele egy sokkal lassab folyású eseménysorozat, aminél a központban az emberrablás áll. Itt mutatkozik meg az, amiről a tanulmányomat is készítem, azaz itt feszül egymásnak a gazdag és a "szegény" gondolkodásmód. Ütköznek a vélemények, érvek és ellenérvek mindkét fél részéről és ahogy haladunk előre a cselekményben, a három forradalmár úgy ismerkedik meg egyre jobban a másik oldallal is. Ekkor döbben rá mindenki a nagy igazságra, miszerint lehet, hogy valakinek drága sportkocsija vagy puccos lakása van, a felszín alatt mégis egyenlő emberek vagyunk, ugyanolyan érzéseket, impulzusokat élünk át, csak van aki magasabb színvonalú életmód keretein belül szembesül ezekkel.
Ez most nagyon giccsesnek tűnhet és biztos vagyok benne, hogy Hollywood-ban ez nem is működne, de nagy szerencsénkre az Edukators európai mű. Nagy életigazságokat fogalmaz meg, elgondolkodtat, de mégsem sablonos, hanem egy elég sajátos, európai stílusban prezentál mindent. A műfajkeveredés is a pozitívumok közé sorolandó. A főszereplő trió között kialakul egy szerelmi háromszög, ennek köszönhetően nem csak egy pénzes "rohadékkal" kell dűlőre jutniuk, de bizony egymással és az érzéseikkel is meg kell küzdeniük. Alapvetően drámáról van szó, de romantikát és coming of age elemeket is bőven tartalmaz.
A játékidő, illetve annak tempója azért néha érezhető. Hiába történnek érdekes dolgok a vásznon, helyenként kifejezetten visszafogottnak éreztem a film előrehaladását. Viszont a hierarchikus társadalmi rendszer arányai egyáltalán nincsen árnyaltan bemutatva. Nem általánosít a film, nem próbálja szentként kezelni a kispolgárokat, nekik is ugyanúgy megvannak a rossz jellemvonásaik és megkérdőjelezhető cselekedeteik. A színészi játék pedig az egyik legjobb, amit egy ilyen alkotáshoz el lehet képzelni. Mérsékelt alakításokat láthatunk a három fiatal színésztől, de pont ettől lesz hiteles az egész. Ezek után pedig nem csodálom, hogy Daniel Brühl-t felkapta az Álomgyár, teljesen megérdemli (az ő filmbeli karaktere egyébként is nagyon megfogott).
Társadalomkritikai szempontból nagyon erős dráma, erősen antikapitalista víziókkal, de mégsem válik egyoldalúvá, ahogy azt korábban írtam. Emellett még a szívemhez nagyon közel álló Trainspotting is eszembe jutott a film nézése közben, persze csak nyomokban. Azt sajnálom igazán, hogy több profizmussal és nagyobb rutinnal egy hibátlan film is lehetne az Edukators. Viszont így is egy kiváló darab, agyalásra ösztönző tartalommal és egy szívbemarkoló, igazán megrendítő lezárással. Egy igazi rejtett gyöngyszem ez, ami a felnőttéválásról, az ideák szabadjára engedéséről és az illúziók átértékeléséről szól. Kötelező néznivaló!
8/10
