Mint ahogyan azt már korábban említettem, jómagam nem tartozom a sorozatguruk közé, ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy egy-két sztárszínészért képes vagyok belevágni egy sorozatba. Hasonló indokkal néztem meg a Crossbones című kalóz-széria pilotját, azonban pont abban kellett a legnagyobbat csalódtam, ami miatt belevágtam a sorozatba.

A történetbe 1712-ben kapcsolódunk be, az események középpontjában egy kronométer körüli huzavona áll, amely a korban óriási találmánynak számított, hisz megkönnyítette a nyílt vízen való tájékozódást. A történetünk egyik főszereplője Feketeszakáll (John Malkovich), aki jó kalózkapitányhoz híven megpróbálja megszerezni az angol flotta legbecsesebb kincseit, másik „hősünk” pedig Tom Lowe (Richard Coyle) , aki a már említett legendás kalóz életére tör.

Nem mondható el rólam, hogy különösebben rajonganék a kalóz-sztorikért, viszont ezek a történetek mindig magukban hordozzák a potenciált, pláne ha egy olyan kalóz életét dolgozzák fel, mint Feketeszakáll, akiről ezer meg ezer legenda mesél. Persze ezen alapötletek sem érnek semmit, ha a megvalósításuk vagy a megközelítésük nem mondható kielégítőnek, és sajnos a Crossbones is pont ezen bukik el: az elsődlegesen monumentálisnak és baromi látványosnak látszó pilot tele van tűzdelve a csúnyábbnál-csúnyább jelmezekkel és a finoman szólva is műanyagszagú díszletekkel, ezek miatt pedig már alapjáraton sem túl könnyű elkapni a sztori hangulat-fonalát, már ha van neki egyáltalán olyan.

Persze a legnagyobb attrakció már a sorozat előtt is adott volt, hisz ki ne látná szívesen a zseniális John Malkovichot egy kalózlegenda szerepében? Aki csak miatta nézi meg a szezonnyitót – mint ahogy azt én is tettem – annak kellemetlen meglepetéssel szolgálhatnak a képsorok: Malkovich látszólag csak keresi a helyét, és láthatóan nem képes eldönteni a karakteréről, hogy milyennek is akarja ábrázolni. Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a már említett jellem sem épp attraktív; az össze-vissza zagyváló és magát nagyon bölcsnek gondoló kalózkapitány inkább nevetséges, mintsem valóban csontig hatoló.

És akkor ezzel a lendülettel elérkeztünk a pilot legnagyobb fekete pontjához is: az epizód egyetlen egy épkézláb karaktert sem mutat a nézőknek, hisz a megjelenő szereplők többségét egy jellemelemmel tudja le a forgatókönyv, a szerencsétlenebbül járóknak meg még ennyi sem jutott.

Nem mondom azt, hogy a történetben nincs potenciál, de az a nyitányból is kitűnik, hogy a készítők nem feltétlen tudták, milyen oldalról és milyen habitussal közelítsék meg az ígéretes alapötletet. Amit pedig ezekkel az eltolt eszközökkel képernyőkre küldtek, az csak épphogy több a semminél: egy-két hangulatos zene és pár közepes jelenet emelhető ki pozitívumként. Ez finoman szólva is kevés, pláne egy olyan sorozattól, amely több, mint 10 részre tervez. Meglátjuk mi sül ki belőle.

A Crossbones teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán