Hétfői rutin: kelés, torrent, Trónok harca nézés, mielőtt valami gyökér elspoilerezi. Az internet ugyanis nagyjából most jutott el addig a pontig, hogy minden másokra való tekintet nélkül gyártja és terjeszti a spoileres tartalmakat. Rosszabb esetben pedig még nem is érzik szarul magukat emiatt. Nekik szól ez a cikk.

 A College Humor videója két éve még aranyos naivitással tanácsolta, hogy "viewers should seek information on the internet at their own risk" (="mindenki csak a saját felelősségére nézzen utána a neten ezeknek a produkcióknak", és valóban, néhány film imdb oldalára tényleg nem érdemes felmenni), nem gondolva arra, hogy nem telik el sok idő, és a spoilerek már házhoz fognak jönni. A 9gag és a Reddit userei gyakorlatilag Walking Dead és Trónok harca spoilerekre építik már fel ezen oldalak humorát, barátaink pedig bőszen osztják tovább ezeket a vicceket és a spoileres szövegeket Facebookon vagy Twitteren.

Ez a félig komoly videó más szempontból is egy letűnt korszak lenyomata: gyakorlatilag amióta az interneten bármikor, bárhol elérhető bármilyen tartalom, teljesen értelmetlenné vált up-to-date-nek lenni. Sokan ezt arról az oldalról fogják meg, hogy minden egyes néző 2 percre van attól, hogy képbe kerüljön, de hatalmas tévedés elhanyagolni ennek a másik részét is. Ugyanis már nem a tv-től és a moziktól függünk tartalomfogyasztás szempontjából, senki nem rohan azzal a tudattal a multiplexekbe vagy a tv elé, hogy ellenkező esetben lemarad az Amerika Kapitány 2-ről vagy az új True Detective-epizódról. És most nem (csak) a kiirhatatlan torrentoldalakra kell gondolni, hanem hogy az HBO GO vagy a T-Home és a UPC online videotékáinak segítségével legálisan is gyakorlatilag időbeli korlát nélkül elérhetők ezek a tartalmak. (A Netflixről már ne is beszéljünk.)

Tehát lehet szabályokat hozni, de az a helyzet, hogy ma már egyáltalán nem biztos, hogy egy évvel egy film/epizód megjelenése után már csak olyan emberek vannak, akik vagy látták az adott alkotást, vagy egyáltalán nem is érdekli őket. (Saját példa: a Dextert egy nyár alatt pótoltam a kezdetektől a szeptemberben induló 7. évad elejéig.) Személy szerint én egyetlen szabályt tartok kritikaírás során: ami a film első felvonásában történik, az nem spoiler, minden más igen, ezen felül pedig még jelzetten spoileres tartalmat sem rakok ki a főoldalon szereplő részbe. (Ez persze olyan 0 történettel rendelkező alkotásoknál, mint a Halhatatlan szeretők, kissé felborul, hiszen ott még az előzetes is minden további nélkül elmesél másfél órát filmből.) Sorozatoknál ugyanez a pilot, illetve évadnyitó epizódok tartalma szokott lenni. (Bár nyilván a Trónok harca 4x01-et senki nem írná le végig.)

Persze kivételekre mindig lehet hivatkozni, gyakorlatilag nincs olyan ember, aki nem ismerné A birodalom visszavág vagy a Hatodik érzék nagy fordulatát, még ha nem is látta az adott darabokat. (Utóbbiban mondjuk sokat segített az 50 első randi, úgyhogy elmondható, Adam Sandler még a jó filmjeivel is csak kárt tudott okozni a világnak.) Hozzá kell tenni, nem véletlenül nem a Hetedik vagy a Memento befejezését emlegeti mindenki, pont ez a popkulturális beágyazottság teszi sokak szemében bocsánatos bűnné ezeket a spoilereket, amelyek ettől még nem kevésbé spoilerek, csak nehéz olyan embert találni a világon, akinek még újdonságot jelentenének. Felmerül azonban a kérdés, hogy még ha Stephen King logikájánál maradunk is ("15 éve jelent meg a könyv, miért nem olvastátok el, gyökerek?"), egyáltalán miért csepegtetik a közbeszédbe egyesek ezek az információkat?

Adódik tehát egy olyan dilemma, hogy miért áll neki valaki önszántából hasonló dolgokról beszélni, elsősorban nem az IRL kommunikációra értve ezt (haveroknak tudok és szoktam is szólni, hogy inkább váltsunk témát), hanem az olyan internetes platformokra, ahol az illető egyáltalán nem tud meggyőződni arról, hogy csak a megfelelő közönség látja. Az Index vagy az Origo címlapos spoilereinél, vagy a 444 szenzációhajhász címeinél még érthető is a dolog, már csak abból is kiindulva, hogy ezeknek az embereknek nem hogy lelkiismeret-furdalásuk nincs a hasonlók miatt, hanem még nekik áll feljebb. Most abba inkább ne is menjünk bele, hogy milyen szabály az, amelynek egyik pontja szerint önkényesen meghatározott esetekben ki lehet dobni a szabályokat, önigazolások keresése helyett inkább arra helyezném továbbra is a hangsúlyt, hogy a nem üzleti alapon működő oldalak (kezdve az ország talán legnagyobb sorozatos közösségét tömörítő sorozatjunkie-val), valahogy évek óta képesek spoilermentesen és hasonló mutatványok nélkül működni. (Egyébként az is egy jó kérdés, mi motivál embereket arra, hogy azzal a meggyőződéssel kattintsanak rá egy "top 10 sorozatos halál" című posztra, hogy ott semmi spoileres nem várja majd őket.)

Persze Stephen Kinget vagy éppen online ismerőseinket valószínűleg legkevésbé sem ilyen anyagias motivációk hajtják, de ha már Facebook, a nárcizmus és a közösségtudat ("Nézzétek, milyen menő sorozatról beszélek a haverjaimmal") erejét vétek lenne elhanyagolni. Ezek után érthető, hogy az ilyen emberek valószínűleg könnyebben helyezkednek bele abba az alapállásba, hogy ha nem darálod le a House of Cards egyszerre megjelenő 13 részét egy este alatt, akkor csak magadra vess. De talán egy kicsit álszent azt mondani, hogy könnyebb naprakésznek lenni évi 50 filmmel és sorozattal egyik oldalról, mint egyszer végre kussban maradni a másikról. Saját példám alapján is tudom, hogy kicsit izzadságos munka kifacsart mondatokkal és homályos utalgatásokkal feltölteni a kritikákat konkrét példák helyett (ld. fent az 5. bekezdést), és az sem mindig egyértelmű, hogy a kommentekben mit jelöljek SPOILER-rel, de szerintem 70-es IQ felett bárki számára könnyen elsajátítható ennek a metódusa. Természetesen, ha az illető is akarja.