A posztapokaliptikus filmekhez és témákhoz sok esetben egyfajta király életérzést társítanak. Persze egy atomháború utáni sugárfertőzött világban agonizálni talán annyi nem menő, mint változatos módokon irtani a zombikat, azonban a szóban forgó darabunk még ennél is inkább csúcsra járatta a világvége utáni életérzést. Hogy hogyan? Sárkányokkal.
Quinn (Christian Bale) még gyerekként egy metróépítkezésen fut bele egy tűzokádó sárkányba. Amely csak az első a sok ezer közül, amelyek elárasztják a világot, gyakorlatilag romba döntve azt. 2020-ban Quinn egy izolált közösség vezetője, amely éppen csak túlélni képes az egyre inkább elszaporodó sárkányok között. Azonban egyik nap Van Zan (Matthew McConaughey) vezetésével befut hozzájuk egy amerikai hadtest, akik meglepő profizmussal irtják a szörnyeket, ráadásul még az egész problémára is tudnak egy megoldást.
Annak ellenére, hogy a fentiek bőven elmennének egy Asylum-film szinopszisának is, a produkciót nem mondanám rossznak, sőt. A sárkányokat rengeteg remek praktikus effekttel jelenítették meg (azért gondolom ezt, mert ahol mégis CGI-t használtak, ott ez elég feltűnő), Bale és McConaughey személyében két remek, Izabella Scorupco személyében pedig egy kevésbé remek színészt tudhat magáénak az alkotás. A forgatókönyv pedig ugyan nem tartalmaz túl nagy mélységeket és egy kifejezetten szokványos dramaturgiát alkalmaz, de fel tud vonultatni értelmes motivációkat, konfliktusokat és karakterfejlődéseket. Úgyhogy még ha van is benne egy-két megmosolyogtató mondat vagy fordulat, nyugodt szívvel akár iskolapéldájának is nevezhetném a filmírásnak. Egyetlen dolgot leszámítva.
És ebből látszik igazán, milyen bitang nehéz dolog a forgatókönyvírás. Sokáig csak azt éreztem, hogy valami nem passzol a filmben, és hiába jó benne látszólag minden, nem tudom megmondani, hogy mi. Ez pedig az, hogy a történet nem tudja jó érzékkel ellőni a puskaport, nincsen íve, leginkább úgy néz ki, hogy egymás után dobálja az akciójeleneteket és a karakterépítést. Ráadásul itt 100 perc alatt szerepel 4 akciójelenet, míg mondjuk a 2 és fél órás Bosszúállók is beérte hárommal. Ezen felül pedig ezek milyensége sem mindegy, és nem véletlenül hoztam ide pont ezt a címet, ugyanis Joss Whedon műve remek példa arra, hogyan kell egy blockbustert összerakni. Itt az én szemszögemből talán az első akció volt a legizgalmasabb, a másodikban volt a legtöbb elképzelés, mindenesetre a 90%-ban bujkálásból álló finálé mindenképpen egy csalódás a film korábbi részeihez képest. Ezzel szemben, ha visszaemlékeztek a szuperhős-kalandra, az egy kis pofozkodástól jut el egy terjedelemben és látványban is hatalmas mértékű zúzásig.
Nehéz lenne megmondani, hogy a világéletében sorozatok rendező Rob Bowman, a forgatókönyv, avagy egy túlbuzgó vágó és az esetlegesen hiányos költségvetés hibája ez, mindenesetre amikor legközelebb azt mondjátok, hogy "könnyű egy blockbustert összerakni, mert csak tesznek bele egy rakás effektet, és kész", nézzétek meg ezt a filmet, hogy ez nem is annyira könnyű. Na meg azért is, mert hol láttok olyat, hogy két Oscar-díjas színész sárkányokat aprít?
7/10
