Charles Dickens nagy író volt, hatalmas klasszikus, mindenki ismeri a műveit, a magánélete azonban nem közismert. Nem hétköznapi ember volt, öntörvényű életet élt, a múlt század prűd Angliájában a lehetőségekhez képest szabadon értelmezte a család fogalmát, amelyet az utókor elnézett neki, korának véleménye pedig egyáltalán nem érdekelte. Nem vált el a feleségétől, gyermekei anyjától, azonban együtt élt nála jóval fiatalabb szerelmével, akinek az alakját eddig jótékony homály fedte. Ralph Fiennes filmje ennek a hölgynek a történetét mondja el, sajnos elég középszerűen, de a színészi alakítások mindenért kárpótolják a nézőt.
A XIX. század végén Anglia megasztárja Charles Dickens (Ralph Fiennes) volt. Mint minden művész, ő is imádott a társaság középpontjában lenni, élvezte a népszerűséget. Felolvasóesteket tartott, színházi előadásokat rendezett, sőt szerepelt is bennünk. Egy ilyen alkalommal ismerte meg a szép, fiatal Nellyt (Felicity Jones), és lángra lobbant iránta. A lány először elutasította, de hát ki tud hosszú távon ellenállni a szavak mágusának? Megtörténik, aminek meg kell történnie, de kettejük története csak most kezdődik igazán, hiszen Dickens úgy dönt, hogy különköltözik a családjától, és a lánnyal él, de a kor társadalmi normái miatt soha nem mutatkozhattak együtt nyilvánosan. Vajon elég -e ez Nellynek, elég erős a szerelmük ahhoz, hogy túl tudjanak lépni a helyzeten?
Ralph Fiennes kiváló színész, de rendezésben még van hová fejlődnie. Első próbálkozása, a Coriolanus sem volt nagy siker, ez a film sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (igaz, jelölték Oscar díjra, de "csak" a kosztümök miatt). Szép képekben meséli a történetet, nagyon helyesen arra koncentrál, hogyan élte meg Nelly ezt a kapcsolatot, Charles Dickens alakja nem annyira hangsúlyos (azért Fiennes természetesen vérbeli színész lévén, nem hagyta a karaktert teljesen háttérbe szorítani, jól komponált jelenetekben lubickolt a szerepben). Azonban nem ragad magával a történet, tipikus angol film, amelyben kiválóak a színészi alakítások (hányszor elmondtam, hogy a brit színészképzésnek nincs párja?), de dögunalmasok a dialógusok, ezért előbb-utóbb elkalandozik a figyelem. A beállítások lenyűgözőek, az operatőri munka kiváló, azonban a jelenetek nem állnak össze egységes egésszé, Fiennes túl sokat akart elmondani, kevesebb talán több lett volna.
A film nagy erénye, hogy tökéletesen bemutatja a kort, amelyben Charles Dickens alkotott, kiváló társadalomkritika, lenyűgöző, hogy mennyire odafigyeltek a részletekre, a film legszebb jelenetei, amikor néhány gesztussal mutatják be az érzelmeket, ezzel is érzékeltetve a kor visszafogottságát. A forgatókönyv erősen közepesre sikeredett, Nelly karaktere nagyon jól meg lett írva, azonban Dickens alakja elég felszínesen jelenik meg a filmben, a nagy írónak ennél sokkal több volt a figurájában (más kérdés, hogy Fiennes van olyan jó színész, hogy ellensúlyozni tudja forgatókönyv hiányosságait, és természetesen tökéletes jellemábrázolást mutat be). Sok mindent megtudunk a szerelmesek kapcsolatáról, de nem sikerült a dramaturgiai fordulópontokat jól kiemelni, ezért szép, de sokszor üres jelenetek követik egymást, nem igazán drukkolunk a szereplőknek. Kár érte.
Ralph Fiennes kiváló színész, most is hozza a tőle elvárható szintet, és szerencsére nem követi el azt a hibát, ami a Coriolanusban nem kicsit zavaró volt, nem játssza túl a szerepét. Azonban van olyan intelligens színész (kevés az ilyen!), hogy a háttérbe húzódik, engedi, hogy a kolléganője szerepe legyen a hangsúlyosabb, hiszen ez a történet Nellyről szól elsősorban, nem a nagy íróról. Felicity Jones él a lehetőséggel, élmény nézni, ahogyan belakja a karaktert. Kristin Scott Thomas Nelly édesanyjának szerepében kiváló alakítást nyújt, akárcsak Joanna Scanlan Mrs.Dickens szerepében.
Ralph Fiennes rendezőként sajnos nem tudott maradandót alkotni, szép, de elég üres film született. A kosztümök és a színészi alakítások lenyűgözőek, de ez sajnos nem tudja ellensúlyozni a történet hiányosságait. A színészvezetés tökéletes (bár brit filmeknél ez szerintem természetes), a jelentek nem egyformán erősek, a vágás is hagy némi kívánnivalót maga után, éppen ezért nem sikerült jól eltalálni a film ritmusát.
Charles Dickens magánéletéről egy közepes film született, azonban a kiváló színészi alakítások miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
7/10
