A Működik a kémia remek példája annak, hogy hogyan kell korrekt összetevőkből egy szürke, átlagos koktélt keverni. Azoknak, akik szeretik a kellemes hangulatú kissé humoros drámákat tetszeni fog a film. Hogy másoknak is érdemes-e beülni rá? Ez már kérdéses.

Doug Varney, egy álmos kisváros patikusaként éli mindennapjait. Családos ember, jól keres, látszólag minden rendben van körülötte, azonban valamiért mégsem boldog. Ekkor találkozik egy véletlen folytán Elizabethtel, akinek tehetős férje és a gyógyszerproblémái keserítik meg az életét.

A film legtöbb összetevője a helyén van. Egyik sem tökéletes és minden jól sikerült alkotóelemre jut egy másik, amit eltoltak, de legalább látszik, hogy próbálkoztak a készítők. Ilyen, jól eltalált elem a film képi világa és a nyitánya. Mindkettő nagyon hangulatos lett, jó alapot szolgáltatnak a többi építőkockának. Az elbaltázottak közé tartozik a film azon része ami Doug életét mutatja be Elizabeth megérkezése előtt. Annak ellenére, hogy Sam Rockwell a film ezen részén is nagyszerűt nyújt, elég érdektelenre sikerült a szekció. Rockwell alakítása mellett említésre méltó még Olivia Wilde színészi teljesítménye is. Nagyon jól alakítja a csábító és szexis gazdag nő szerepét. Mindehhez nagyon jól alakították a kinézetét is, a sminkesek kapnak is tőlem egy piros pontot. Továbbá gyengélkedő elem még Jane Fonda mesélése. A kommentárok olykor nagyon ízléstelenre sikeredtek és elütöttek a film stílusától.

Elizabeth felbukkanása után Doug élete gyökeresen megváltozik. Boldogabb lesz, mint azelőtt volt, de mindezt úgy éri el, hogy iszik, drogozik és megcsalja a feleségét. Ezen események bemutatásával nem lenne probléma, ha a mű megfelelően kezelné azokat, de nem így tesz. A film szerint a drogozás laza és boldogít, a házasságtörés pedig teljesen normális és elnézhető dolog (de csak ha az ember szeretője jól néz ki). Gondolom érezni hol, van a kutya elásva. Mindemellett nem hiszem, hogy a főszereplőnk problémái annyira súlyosak lennének, hogy egyből a drogokhoz és egy másik nőhöz kéne nyúlnia miattuk.

De e problémák ellenére is lehetett volna egy emlékezetes alkotás a Működik a kémia. Mindehhez az kellett volna, ha egy jó kis tanulságot eszkábálnak a forgatókönyvírók a záróakkordra, de ez nem történt meg. Sőt, a film lezárása igencsak érdektelenre sikerült. Az utolsó perceket ki lehetett volna futtatni arra az érdekes kis gondolatmorzsára, hogy a párkapcsolatok és az élet problémái elől nem elfutni kell, hanem szembenézni és megbeszélni azokat. Erre az alkotóknak meg is volt a lehetőségük, aki látta a filmet érti, miről beszélek. Ehelyett megkaptunk ezt nagyon semmilyen végkimenetelt. Nagyon nagy kihagyott ziccer.

Mindent egybevéve tehát minden potenciál és próbálkozás ellenére sem sikerült maradandót alkotnia Geoff Moorenak és David Posamentiernek. A film pozitívumai nem elegek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a gyengeségeit és kihúzzák azt a középszer ingoványából. Kár érte.

6/10