Hollywoodot nem fenyegeti a szabadosság veszélye. Mindenki biztos profitra hajt, ahhoz pedig bármi áron el kell kerülni a korhatár besorolást. Ami kizárja a bevállalósabb szexjeleneteket, viszont engedi a brutális gyilkosságokat. Vagyis néhány üdítő kivételtől eltekintve maradnak a közepes filmek, Amerika prűdsége viszonylag szűk keretek közé szorítja az alkotókat. Nem így Európában. Lars van Trier Nimfomániásának 1. és 2. része kisebbet szólt a vártnál, azonban a franciák merészen döntögették a tabukat, melynek színtere a tavalyi cannes-i filmfesztivál volt Az Adéle élete nyerte a nagydíjat, amely két lány szerelmét mutatja be, nem túl szégyenlős stílusban, hatalmas sikert aratva. Azonban volt egy másik alkotás is, ami közel sem kapott akkora publicitást, pedig nem kevésbé merészebb. Két férfi szerelmi életét mutatja be szintén a maga pőre valójában, ami erős sokkhatással bír, ez azonban sajnos nem vonja el a figyelmet arról, hogy egy közepes thrillerről van szó.
Egy nyári napon. Franck (Pierre Deladonchamps) leparkol a kocsijával a parkolóban, majd kisétál a tópartra, ahol mindenütt meztelen férfiak napoznak. Egy nudista strandon vagyunk, ahol a bozótosban közelebbről is megismerkednek egymással a meleg párok. Franck először csak kalandot keres, de beleszeret Michel-be (Christophe Paou), aki először ügyet sem vet rá, aztán egy szép estén megtörténik aminek meg kell történnie. Az első alkalmat több is követi, szépen alakul a románc, azonban gyilkosság történik a tónál, és a gyanú lassan Michel-re terelődik...
Nagyon sokkolóak a szexjelenetek, elég naturálisan mutatja be a férfiszerelemet. A színészek tényleg majdnem mindent bevállaltak, csak a legvégső esetben használtak testdublőrt.A filmben olyan merész jelenetek láthatók, amelyeket nem igazán lehetett látni eddig játékfilmben. Mégsem csak a szexről szól a film, egy kapcsolat történetét mutatja be, amelynek résztvevője történetesen két férfi. Az egyik nyíltan vállalja a melegségét, a másik titkolja, az egyik hagyományos párkapcsolatot szeretne, a másik csak szexet. Aztán szépen lassan nemcsak testileg kerülnek közel egymáshoz, hanem lelkileg is. Azonban ez nem csak romantikus történet, hanem thriller is, szépen lassan megjelenik a félelem a kapcsolatban, Franck-nak szembe kell néznie azzal, hogy szereleme valószínűleg gyilkolt, és esetleg az ő élete is veszélyben van.
Ha túl tudunk lépni a szexjeleneteken, és pusztán thrillerként nézzük a filmet, azt kell mondanom, hogy teljesen közepes alkotás, tele unalmas párbeszédekkel, kiszámítható fordulatokkal. Az utolsó 10 perc viszont nagyon izgalmas, a lezárás pedig egyszerűen zseniális. Teljesen minimalista a film, egy tóparton játszódik, nagyon kevés szereplővel. A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, nincs benne világmegváltó szöveg, de mivel a képeken van a hangsúly, ez annyira nem zavaró. Az operatőri munka kiváló, a vágás már nem annyira, több jelenet is túl hosszú, és céltalan. A történet töredezik, lassan folydogál, tényleg csak az utolsó tíz perc izgalmas igazán, de az nagyon.
A két főszereplőn múlt a film sikere, és a rendező jól választott, a két kiváló színésznek köszönhetően egyáltalán nem csak a szexjelenetek maradnak meg a bevállalós alkotásból. Pierre Deladonchamps és Christophe Paou alakítása egyenértékűen erős, a karakterük minden mélységét ki tudják bontani.
Alain Guiraudie több díjat is kapott a filmért, elsősorban a merész jeleneteknek köszönhetően. Amíg az Adéle egy kapcsolatról szól, ez az alkotás inkább a szexről. Nem kiváló, de nem is rossz thriller, nem sok helye van benne a romantikának. Merész, de nem maradandó film.Tabudöntésből jeles, thrillerből közepes.
7/10
