Romantika és Christian Bale - e kettő kell nekem! Olyannyira kikészültem az Amerikai botrányban látható külsején (az alakításért megérdemelten járt az Oscar - jelölés, de akkor is!), hogy gyorsan helyre kellett állítanom a világ rendjét egy régebbi filmjével. Nem volt kedvem sem drámához, sem akcióhoz, romantika kellett és azonnal. Némi töprengés után eszembe jutott, hogy középiskolás koromban mennyire imádtam a Kisasszonyok című filmet (akkor még nem Bale, hanem Gabriel Byrne miatt, de hát változnak az idők...), nosza, lássuk, hat-e még rám a film varázsa? Teljes mértékben: semmi nem változott, a megfelelő helyeken folytak a könnyeim, vagy éppen jókat nevettem, szóval ez egy nagyon jó film, öröm nézni!
Vidéki Amerika, az 1860-as években, a polgárháború idején. A March család feje távol harcol a fronton, az édesanya, Mrs. March (Susan Sarandon) egyedül él négy lányával: a tehetséges, írónak készülő Joval (Winona Ryder), a csendes, komoly Meggel (Trini Alvarado), az elbűvölő, de nem kicsit felszínes Amyvel (Kristen Dunst), és a jólelkű Beth-szel (Claire Danes). A kor elvárásaival ellentétben szabad szellemben neveli a lányokat, akik szépek és okosak, azonban sajnos szegények, és mivel abban a korban a nőknek még nem lehetett saját egzisztenciájuk, csupán egy jó házasságban reménykedhetnek. Nos, ez nem nagyon akar összejönni, ugyanis a lányok a szívükre hallgatnak, így Meg egy szegény tanárnak, John Brooke-nak (Eric Stolcz) nyújtja a kezét, Jo visszautasítja a szomszéd gazdag fiú, Laurie (Christian Bale) házassági ajánlatát, és ezzel elveszíti a legjobb barátját. Az álmai után indul New Yorkba, hogy végre igazi író lehessen, és itt találkozik egy német filozófia professzorral, Friedrich Bhaer-rel (Gabriel Byrne). A boldog vég azonban még nagyon messze van, addig még rengeteg zsepit kell telefújnia a nézőnek...
Bájos, de korántsem üres film. Nagyon hamar a szívünkbe zárjuk a lányokat, köszönhetően a kiváló forgatókönyvnek, amely egyáltalán nem bugyuta matiné szintjén kezeli a romantikus történetet, hanem szívre, lélekre ható családtörténetként, jól megírt karakterekkel, jellemfejlődéssel, élő, eleven párbeszédekkel. A korrajz sem marad el, láthatjuk, milyen harcot kell vívnia Jonak azért, hogy nő létére kiadják a könyvét, illetve mennyire nehezek a mindennapok a tisztességes szegénységben élő March családnak. Azonban ennek ellenére nem keserednek el, boldogok, vidámak, tele vannak élettel, hiszen a testvérek minden vita és veszekedés ellenére nagyon szeretik egymást, édesanyjuk pedig minden körülmények között összetartja a családot.
Egy kicsit hosszúra sikeredett a fim, kevesebb talán több lett volna, időnként elkalandozik a figyelem, de a gyönyörű képek, a kiváló színészi alakítások és egyáltalán nem utolsó sorban a jól vezetett történet megteszi a hatását, szurkolunk a kis családnak, együtt sírunk-nevetünk velük, vagyis beleéljük magunkat a filmbe, és ennél nem is kell több. Profin kivitelezett szórakoztató film, nem világrengető alkotás, de szép, maradandó pillanatokat tud szerezni a nézőknek.
A színészi alakítások osztályon felüliek, újra rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen jó színésznő Winona Ryder (őszintén remélem, hogy előbb-utóbb vissza fog térni a filmvászonra, rendbe tudja tenni a derékbe tört karrierjét), hogy milyen tehetséges volt már nagyon fiatalon is Kirsten Dunst és Claire Danes, hogyan nézett ki kigyúrás előtti állapotában Christian Bale (az alakításával természetesen akkoriban sem voltak problémák), milyen jó újra látni Susan Sarandont és Gabriel Byrne-t egy remek szerepben.
Gillian Amstrong nagyon jó filmet rendezett, a színészvezetés tökéletes, a jelenetek ugyan nem mindig egyformán erősek, de a legfontosabb az, hogy elkerülte a felszínességet, tartalmas, szép történetet mesélt el nekünk.
Egyáltalán nem átlagos romantikus film, kiváló színészi alakításokkal, kötelező darab!
8/10
