A szélhámos filmeknek (heist-moviek-nak) olyan túl sok képviselője nincsen, legalábbis a minőségi fajtából biztosan. Nehéz hozzányúlni ehhez a zsánerhez úgy gondolom. Nem sok eredetiséget lehet kitalálni egy heist movie esetében, ezért nehéz feladattal néz szembe az, aki egy ilyen film elkészítésére vetemedik. Különösen nehéz lehet ez a 21. században, amikor Hollywood-ban egyre inkább híján vannak az alkotók az eredeti ötleteknek. Ennek fényében tudom azt mondani, hogy hat év leforgása alatt Steven Soderbergh ha nem is egy tökéletes, de teljesen korrekt szélhámos trilógiát tett le az asztalra. De lássuk a részleteket...

Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi (2001)

Közel tizenhárom éve indította útjára Soderbergh a hármas fogatot, aki már ekkor sem számított ismeretlen direktornak. Az első és talán legszembetűnőbb dolog az a színészgárda. Nem akármilyen aktorokból álló garmadát sikerült összeverbuválni, szóval a figyelem már az első részre is kellőképpen ráirányult. A sztori kulcsszereplője Danny Ocean (George Clooney), akinek a történetét akkor ismerjük meg, amikor frissen szabadul a börtönből. Élete sehol sem tart, elhagyta őt a felesége (Julia Roberts) és semmi pénze nincsen, így már a szabadulása utáni napon egy nagy balhén gondolkozik. Nagyszabású rablásban gondolkozik, ám ehhez szüksége van társakra, egészen konkrétan tizenegy emberre, tizenegy specialistára. Danny nem játszik kicsiben, Terry Benedict (Andy Garcia) kaszinóját tervezi kirabolni, aki nem mellesleg az ex-nejét fűzögeti. Igazából a sztori nem ígér semmi extrát, de nem is törekedik arra, hogy megváltsa a világot. Pont olyan film, amit az ember el tudna képzelni. Profin megcsinált, látványos, jó színészi játékokkal és egy kis humorral. A film kicsit lassan indul be, kicsit megismerjük Danny-t, szép lassan összeszedi a bandatagokat, őket is megismerjük, kialakul a bizalom közöttük és a film utolsó harmadára jön maga az akció, az egyértelmű tetőpont. A karakterábrázolás arányait nagyon jól sikerült eltalálni. Persze tizenkét ember nem lophatja a show-t egyszerre, de mindenkinek megvan a maga szerepe, nem lóg ki senki és érezzük, hogy ennek a csapatnak az egymásban való megbízásra és összetartásra van szüksége a siker érdekében. Drukkolunk a rablóbandának, mégsem mossák ki az agyunkat, nem akarták a készítők a néző tudatába beépíteni azt, hogy a rablás jó, csinálja mindenki. Érezzük, hogy ez nem helyes dolog, de mégis drukkolunk a fiúknak, de nem megy az "erkölcsi szórakozás" rovására a dolog. Egy trilógia első darabjának teljesen korrekt kezdés volt. Jók a párbeszédek, az operatőri munka, működik, aminek működnie kell, de közel sem tökéletes. A sikerét abszolút megértem, így a folytatás is várható volt.

8/10

Ocean's Twelve - Eggyel nő a tét (2004)

Kis stílusváltással, de az alapok megtartásával érkezett három évvel később a folytatás. Filmrajongók szokása minden nemű folytatást fikázni és nem azért, hogy különcködjek, de a második rész bizony jobban sikerült az elsőnél, sőt a trilógia legerősebb darabja (de erről majd később). Nem szoktam spoilerezni, de úgy gondolom, hogy itt megtehetem, mert egyrészt sokan látták az Ocean's filmeket, másrészt meg egy trilógiáról van szó, szóval aki nem látta, az is rájöhetett, hogy itt nem hasalnak el a szereplők egy-egy akció kapcsán. A történet ugyanarra épül, mint a 2001-es előd. Összejön a banda és megtervezik a nagy rablást. Kicsit részletesebben annyi, hogy Benedict a kaszinó kirablása után megtalálja egyenként a bandatagokat, akik nagyban élvezik a dollárok költését. Mivel Benedict nem egy pipogya fickó, ezért hőseink úgy érzik, hogy vissza kell adniuk neki a pénzt, azonban ehhez egy még nagyobb balhéra van szükség. Felépítésében minden maradt az eredetiben, igazából a szereplők motivációi változtak, mindenki más-más okból veti bele magát egy újabb svindlibe. Ami miatt viszont nekem ez a rész tetszett a legjobban, az a karakterek közötti kémia. Itt nem kellett az időt a bemutatásra áldozni, ismerjük már a jellemeket, tudjuk, hogy kitől mit várhatunk el, de így is vannak meglepő elemek. Humor is több van, mint az első filmben és nagyon tetszett, hogy Matt Damon karaktere kicsit jobban előtérbe lett helyezve, hiszen ő az egyik legszimpatikusabb figura a csapatból. Rajta kívül is mindenki más hozza a kötelezőt, itt sincs instabil elem. Az akciók is jobbak, ahogyan a film is. Pontszámban ugyan nem tettem különbséget, de ha választanom kellene, egyértelműen a folytatást hoznám ki győztesnek a párbajból.

8/10

Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik (2007)

A harmadik résznél (ahogy a trilógiáknál az lenni szokott) már lehetett érzékelni egy kis minőségbeli visszaesést. Kicsit izzadságszagú, kicsit ötlettelen, de azért az alap még mindig ott van. Itt némi drámai töltettel próbálták meg feldobni a forgatókönyvírók a történetet, ami nem rossz, de még sincs olyan jó hatással, ugyanis az előző két rész során nem ezt szoktuk meg. Nem hülyeség, mert végülis nyitott látképet kapunk a karakterek motivációiról. Ez ugyan a második részben is ki volt dolgozva, de itt egységesebbnek tűnt a csapat. A poénvulkán a végső filmben pöfékel a leginkább, kétségkívül mondhatom, hogy ezen a részen röhögtem a legtöbbet, igaz ezek nagyrészt olyan cselekményvonások voltak, amik feleslegesnek bizonyultak. Egyáltalán nem sokalltam az előző két darab során a játékidőt, míg a harmadik felvonásban több olyan jelenetet is találtam, amit szemrebbenés nélkül ki tudtam volna vágni. Persze a színészi játékok és a csúcspontja a filmnek még mindig ott van a szeren, de elfáradt hat év után ez a széria és én bízom benne, hogy nem jön az Ocean's Fourteen.

7/10

Összességében ez egy nagyon jól elkészített minőségi trilógia, amit egyszer érdemes végignézni, sőt az első két részt akár többször is. Pont jókor hagyták abba, amikor már kicsit kilógott a lóláb, de még élvezhető volt a dolog. Fergeteges sztárparádé, pimasz humor, jó dumák és nagyszabású rablások, amik nem biztos, hogy a valóságban is kivitelezhetők, de a filmvásznon kétségkívül jól mutatnak. Tessék megnéznie mindenkinek ezt a három filmet!