Casus belli, azaz a háború oka. Amerika számára ezt jelentette Pearl Harbor. 1941. december 7-én a japán bombázók megtámadták az USA haditengerészetének hawai támaszpontját. Négy csatahajó süllyedt el, egy felborult, további három súlyosan megsérült, ugyanerre a sorsra jutott 3 cirkáló és 3 romboló. 188 repülőgép megsemmisült, 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek. Az amerikai nemzetet sokkolta a tragédia, Roosevelt elnök bejelentette, hogy az USA belép a második világháborúba.
Amerikát saját földjén történelme során soha nem érte háborús támadás, azonban a tőle sok ezer mérföldre fekvő támaszpont elpusztítása a mai napig fájó seb a nemzet szívén. A Tora! Tora! Tora! című, 1970-ben készült film már feldolgozta a történetet, azonban a 2000-es évek elején Michael Bay és az ő legendás egoja úgy gondolta, itt az ideje, hogy méltó emléket állítson az áldozatoknak. Még nagyon fiatal voltam, amikor először láttam a filmet, és természetesen lenyűgöztek a látványos csatajelenetek, jókat hüppögtem a (nem kicsit szirupos) történeten. Azonban időközben felnőttem, és amikor most újráztam, nem kicsit dühöngtem a látottakon.
Idilli képsorokkal kezdődik a film: egy amerikai kisvárosban két kisfiú megszállottan rajong a repülőgépekért. Azonban az egyik fiú apja nem nézi jó szemmel a gyerekek barátságát, megpróbálja eltiltani őket egymástól, ami persze nem sikerül. Sok évvel később Rafe (Ben Affleck) és Danny (Josh Hartnett) már vadászpilóták, és már nagyon harcolni szeretnének. Rafe találkozik egy ápolónővel, Evelynnel (Kate Beckinsale), néhány boldog hetet töltenek egymással, azonban a fiú vérbeli katona, és átkéri magát Angliába, hogy részt vehessen igazi harci cselekményekben, bármi áron hős akar lenni. Ez sikerül is neki, szép sikereket ér el, azonban az egyik bevetésen a tengerbe zuhan a gépe. Időközben Evelyn és Danny Pearl Harborba kerül, itt kapják a hírt, hogy Rafe halott. A közös gyász hamarosan szerelemmé alakul, a közös jövőt tervezik, azonban egy nap Rafe újra feltűnik a színen, kiderül, hogy mégsem halt meg. A fiúk jól elcsépelik egymást a lány miatt, ahogyan azt kell, azonban nem sokáig érnek rá ilyesmivel foglalkozni, ugyanis másnap felvirrad 1941. december 7. hajnala..
A csatajelenetek valóban látványosak (Michael Bay az Michael Bay!), azonban ez nem vigasztalt azért, hogy nagyon hosszú, unalmas, klisés, rémesen gyenge volt a film. A forgatókönyv egy nagy rakás hulladék, egy tévéfilmnek is kevés lett volna, nemhogy játékfilmnek. A Casablanca effektus (annyira rossz, hogy az már jó) ezúttal nem működött, a sok kliséből, unalomig ismert, hősiesnek szánt, de rémes párbeszédből, a szokványos háromszögtörténetből semmi értékelhető nem született. Nyugodtan ki lehetett volna hagyni legalább egy órát a filmből, teljesen feleslegesen húzták el a kerettörténetet, hiszen nem volt benne semmi eredeti, minden fordulat előre látható volt, ráadásul rémesen elcsépelt beállításokkal sikerült mindezt abszolválni.
A színészi játék nem tartozik az értékelhető kategóriába. Nem hat meg Ben Affleck két Oscar díja, egy közepes színész, akinek szerencséje volt. Ezúttal is hozta az átlagos szintet, vagyis teljesen felejthető volt. Josh Hartnett harmatgyenge alakítást nyújtott, nem véletlen, hogy olyan gyorsan eltűnt a süllyesztőben. Kate Beckinsale "méltó" partner volt: mintha ott sem lett volna a vásznon. Cuba Gooding Jr. és Tom Sizemore viszont néhány mondatos mellékszerepében igenis képes volt az emberábrázolásra. John Voight Roosevelt elnökként kiváló volt, jó volt újra látni Dan Aykroyd-ot. Alec Baldwin hozza saját magát, vagyis semmi különös, csak próbál dögösen belenézni a kamerába, és nagyon laza lenni. Bulvárérdekesség, hogy egy apró mellékszerepben előfordult a filmben (nem mondanám, hogy feltűnt, ugyanis nem igazán sikerült maradandót alkotnia) Jennifer Gardner, akinek akkor még fogalma sem lehetett arról, hogy néhány évvel később ő lesz Ben Affleck felesége és gyermekeinek anyja.
Sokakkal ellentétben én kedvelem Michael Bayt, a saját műfajában (dögös, robbantós, hősies stb. filmek) nagyon is emlékezetes alkotásai vannak (nagy kedvencem a Bad boys és A szikla), kár, hogy mára már őt is bedarálta a hollywoodi gépezet. Ebből a filmből sikerült egy látványos, de teljesen üres alkotást összehoznia. Egy újabb szomorú példája annak, hogy jó (de legalább egy jó közepes) forgatókönyv nélkül a legjobb csatajelenetek is csak lélektelen, semmimondó történelmi tablóvá válnak.
Sajnos nem sikerült méltó emléket állítani Pearl Harbornak, mindenkinek azt ajánlom, hogy inkább a Tora!Tora!Tora! című opuszt nézze meg. Nincs benne annyi effekt, ellenben az egy jó film.
5/10
