Gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki egy évvel ezelőtt dühösen hajította a kukába a mozijegyét, amikor kijött A hobbit vetítéséről. Kizárólag Martin Freeman miatt volt érdemes végigszenvedni a filmet, nagy volt a felháborodás. Peter Jackson hallgatott a kritikákra, újragondolta a második részt. Sikerrel.

Hőseink: egy rakat törp, Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage) vezetésével, Zsákos Bilbó (Martin Freeman) és Gandaldf (Ian McKellen) továbbra is az egykori törpkirályság felé haladnak, hogy leszámoljanak a gonosz sárkánnyal, Smauggal (az eredetiben Benedict Cumberbatch lenyűgöző szinkronhang lehetett, de Haás Vander Péter is fantasztikus volt!). Eljutnak a Bakancsin erdőhöz, ahol Gandalfnak hirtelen sürgős dolga támad, és magukra hagyja a hobbittal kiegészült törpöket, akiknek így maguknak kell szembeszállniuk a pókokkal, majd később a nem túl barátságos tündékkel is, miközben még mindig a nyomukban járnak a továbbra is rettentő ronda orkok. Nem kevés furfanggal eljutnak végül az egykor virágzó törpkirályságba, amelyet Smaug pusztasággá változtatott. Bilbóra vár az a nem könnyű feladat, hogy az arannyal teli teremben megtalálja a fehér ékkövet, azt az okos tanácsot kapva, hogy talán nem kellene felébresztenie a sárkányt. Nos, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervezi, úgyhogy hőseink komoly bajba kerülnek...

Pillanatok alatt elszállt a három óra, megbabonázva néztem a filmvásznat, Peter Jackson végre újra varázsolt! Nem, nem, érte el a film a Gyűrűk ura szintjét (ami nem csoda, csak látvánnyal nem lehet kiváltani a hiányzó történetet), de fényévekkel jobb lett, mint az előző rész. Ezúttal megmenekültünk az unalmas sétálós részektől (habár Új-Zéland lenyűgöző tájaiból most sem volt hiány, szerencsére), kaptunk kalandot és izgalmat rendesen, és akkor még egyetlen szót sem szóltam a lenyűgöző látványról.

A forgatókönyv abszolút profi volt, biztosra mentek az alkotók, a kaland-érzelem-akció megfelelően lett adagolva, a néző teljesen bele tud feledkezni a történetbe. Természetesen ez egy mese, vagyis ha nem várunk drámai mélységeket tőle, nagyon jól fogunk szórakozni. A karakterek jól meg lettek írva, habár a történet időnként kicsit csikorog, de szerencsére az akciójelenetek jól lettek időzítve, nagyon hatásos zenével alátámasztva. Néhány jelenet kicsit túl hosszú és felesleges volt, de nagyobb bajunk ne legyen. Az egyetlen, ami engem nagyon zavart, az az Evangeline Lilly által alakított tündelány (nem a színésznővel volt problémám, hanem a karakterrel), rémesen erőltetett Arwen utánzat Lara Croftba oltva, talán nem véletlenül nem szerepelt az eredeti műben. És azt sem tudom megbocsátani Jacksonnak, hogy hirtelen vágta el a történetet a végén, természetesen a legizgalmasabb résznél, most hogyan bírjam az egy évet, amíg jön a folytatás?

A látvány fantasztikus, technikai Oscarok zsebben. Természetesen mindenki a sárkányra kíváncsi, és csak annyit mondhatok, hogy minden várakozást felülmúlt. Abszolút hiteles, rémesen gonosz és nagyon félelmetes.

Martin Freeman tökéletes, Richard Armitage kellően hősies, Ian McKellen simán zseniális, Stephen Fry sajnos túl kevés jelenetben szerepel, Luke Evans jó, Orlando Bloom szokás szerint felejthető.

Peter Jackson kezd formába lendülni, nem lett egy film mind felett, ellenben nagyon is szórakoztató, kalandos, izgalmas, humoros, látványos, újra bele lehet feledkezni a mesébe, kell ennél több?

8/10