A tegnap bemutatott 5 film után következzen a lista első fele, lássuk tehát, melyik az 5 legjobb Stephen King-adaptáció.

5. Tortúra / Misery (1990)

Annie Wilkes. Akár King rajongó az ember, akár nem, ezt a nevet illik megjegyezni. Az egyik oldalon ő áll: Annie, a jó lelkű, aranyos, kedves, mindig mosolygós ápoló nő, aki a hegyek között, magányosan éldegél hatalmas házában. A másik oldalon pedig ott egy író, a híres, világszerte ünnepelt Paul Sheldon, aki egy fagyos téli napon, a Colorado-i hegyekben, az útról lesodródva súlyos balesetet szenved. Annie, aki éppen arra jár ahol a baleset történt, jó polgárként természetesen kimenti Sheldont a roncsból, majd házába viszi és gondoskodik róla. Annie azonban nem csak hogy jó lelkű, hanem hatalmas Sheldon rajongó is. Sőt, a legnagyobb rajongók egyike. A teljesen ágyhoz kötött író kezdetben nem győzi elégszer megköszönni, hogy a kedves hölgy megmentette az életét és gondját viseli, azonban az idő múlásával a dolgok kezdenek egyre furcsábbá válni. Annie nem értesíti a rokonokat, az orvos sehogy nem jut el hozzájuk és Sheldon számára szép lassan megszűnik a külvilág. Egy napon rádöbben: ő már nem beteg, hanem fogoly. Az egyik legnagyobb rajongójának foglya.
Ez az egyik legjobb thriller ami King adaptáción alapul és akárcsak a Titkos ablakot, ezt a filmet is egy színész teszi hatalmassá. És, hogy nevesítsük is a hölgyet, ő bizony Kathy Bates. Alakítása annyira zseniális, hogy a filmben nyújtott produkciójáért 1991-ben Oscar-díjjal jutalmazták. A híres kalapácsos jelenet pedig örök klasszikussá vált.

 4. Dolores Claiborne (1995)

Kathy Bates egy újabb King filmben? Naná! A tortúrában nyújtottak után egy percig nem volt kétséges, hogy  Dolores Claiborne szerepét is ő fogja megkapni. Sokan gondolom értetlenül állnak az előtt, hogy mit keres ez a film a lista 4. helyén, pedig a válasz nem is lehetne egyszerűbb. Az író drámái közül (főként könyvben) ez az egyik legerősebb, legszívbemarkolóbb, legemberibb, úgyhogy egyértelműen ilyen előkelő helyen kell, hogy szerepeljen.
Dolores, a jólelkű, bár már kissé megfáradt asszony cselédként éli életét, s szinte szolga sorba taszítva szolgálja a ház zsémbes, házsártos, Dolorest állandóan piszokáló „úrnőjét”, Vera Donovant. Dolores magányos, a férje rég elhunyt, a lánya, Selena pedig tőle sok száz kilométerre, New York-ban dolgozik újságíróként. Egy nap kap egy újságot, ami egy rejtélyes gyilkosságról számol be, képekkel illusztrálva. Az egyik kép alatt, egy tollal odaírt üzenet olvasható: Ez nem a te anyád? És igen, ez bizony az anyja, akit azzal vádolnak, hogy előre megfontolt szándékból megölte munkaadóját. Innentől kezdve Dolores élete még inkább pokollá válik. Tisztára kell mosnia magát a vádak alól (holott minden ellene szól) és meg kell találnia a kapcsolatot rég nem látott lányával is. Mindezek mellett még régi, senki által nem tudott, szörnyű titkok is napvilágot látnak.
Zseniális darab, annak, aki szereti a szörnyen lassú tempójú drámákat mindenképpen ajánlott. A könyv meg pláne, egyike a legjobbaknak.

A világon nem sok olyan toplista van, ahol ennyire megjósolható, hogy melyik három film lesz a dobogós helyen… Szívem szerint mindhárman a csúcson állnának, de hát dönteni kell. A bejegyzés írásakor ezt a sorrendet állapítottam meg, de ha holnap újra kellene írnom a top 3-at, teljesen nyugodt szívvel variálgatnám őket. Túl sokat nem fogok róluk írni, egyrészt már így is túlzásba estem a karakterek számát tekintve, másrészt, olyan ember úgysincs a földön, aki még nem látta ezeket a filmeket (ha meg mégis van ilyen, akkor remélhetőleg tudja mi dolga)

3. Ragyogás / The Shining (1980)

Here’s Johnny! Ki ne ismerné ezt az elhíresült mondatot? Ki ne párosítaná hozzá korunk legnagyobb színészének arcát, amint egy baltával a kezében bekukucskál egy félig szétvert ajtón? Igen, ő Jack Nicholson, illetve az általa megformált Jack Torrance, aki kicsiny családjával (felettébb irritáló nejével, és „ragyogó” kisfiával) együtt beköltözik egy világvégi, télen teljesen lakatlan, hatalmas luxus hotelbe, ugyanis elvállalta, hogy holtszezon idején karbantartja az épületet. Két karbantartási munkája között próbálna újra az írásra koncentrálni, de a sivár környezet, a magány, az alkohol hiánya és legfőképpen állandó képzelgései szép lassan az őrületbe kergetik.
Igazi hátborzongató, klasszikus thriller, sok-sok elhíresült jelenettel. Személyes kedvencem, mikor Danny fiúcska a kis rozoga triciklijével teker körbe körbe a kietlen folyosókon. Jigsaw hozzá képest egy nyeretlen kétévesnek tűnik.
Zárójelben annyit megjegyeznék, hogy Stephen King, akárcsak a többi filmet, amit a regényeiből készítették, ezt is gyűlöli. Az aktuális urban legend szerint, egyszer kezdte el nézni, de annyira szörnyű volt, hogy félúton kikapcsolta. Nincs ennek az embernek ízlése, de egye fene, megbocsátok neki :)

2. Halálsoron / The Green Mile (1999)

Frank Darabont rendező két filmjével is felkerült a dobogóra, a második helyezett a Halálsoron lett, amely egy igazi sztár parádé Tom Hanks, David Morse, Sam Rockwell, Gary Sinise és a főszereplő Michael Clarke Duncan (Isten nyugosztalja!) közreműködésével.
Lenyűgöző történet egy halálra ítélt óriásról, akinek gyermeteg lelke és emberfeletti képessége van. King az összes létező embertípust „bepasszírozta” egy épületbe, melynek eredményeként egy tökéletes, több mint három órás drámát kapunk. Akárcsak a dobogó másik két helyezettje, egyszerűen ez is megunhatatlan.

 1. A remény rabjai / The Shawshank Redemption (1994)

Hmm… Micsoda meglepetés! Az egyik legtökéletesebb film amit valaha láttam (pedig láttam egy párat) és valószínűleg az sem véletlen, hogy a legnépszerűbb internetes filmes adatbázis abszolút toplistájának első helyén csücsül (épp ezért népszerű is bizonygatni, hogy nem is olyan jó film…)
Történetében nagyban hasonlít az ezüstérmesünkhöz, hiszen itt is egy ártatlanul elítélt ember van a középpontban. Tim Robbins (és Morgan Freeman) zseniális, akárcsak az összhatás. Abszolút sallangmentes, nincs benne semmi töltelék, és olyan szinten „visz magával” az elragadó történet, hogy a több mint két óra nagyjából perceknek tűnik.
Sokszor van úgy az ember (én is), hogy amint vége egy filmnek, rögtön elkezd filozofálni: „Hmm, jó volt ez csak ennek, meg annak amúgy kellett volna történnie”, meg „a vége lehetett volna jobb” stb. Itt egyszerűen nincs ilyen. Ritka az ilyen mikor egy filmbe akármennyire is bele akar kötni az ember valahogy nem megy.

Nos, ez volt a Stephen King top 10, elnézést, ha hosszú voltam, de ha legalább egy ember kedvet kapott a bejegyzés elolvasása után, hogy megnézzem egy filmet / elolvasson egy könyvet, már megérte ennyi karaktert bepötyögni!