Nem is emlékszem már, mikor ültem le utoljára a tévé elé filmet nézni, azonban most mégis eljutottam oda, hogy az m1-en megtekintsem a szóban forgó alkotást. Ez pedig nem másnak köszönhető, mint Köbli Norbertnek, aki azok után, hogy megírta a legjobb magyar filmet, most egy újabb darabbal jött elő.
1956 júliusában három fiatal eltérít egy Budaörsről Szombathelyre tartó repülőgépet, hogy azzal az NSZK-ba disszidáljanak. Nagyjából ennyivel össze is foglalható a történet, tekintve, hogy egy 56 perces tévéfilmről van szó. Természetesen jogosan vetődik fel mindenkiben a kérdés, hogy mihez lehet kezdeni egy hosszabb sorozatepizódnak megfelelő játékidővel egy film szerkezeti keretei között, és a végeredményből valóban az látszik, hogy tényleg nem egyszerű így valamit értékelhetőt alkotni.
Ezt a problémát forgatókönyvírónk úgy hidalta át, hogy írt egy szkriptet, amelyből teljesen hiányzik a bevezetés, és nagyjából a 10. percnél bele is csap a második felvonásba. És így nézve tulajdonképpen kiváló munkát is végzett, hiszen még ennek ellenére is egy minőségi thrillert hozott össze, amely (talán nem csak én éreztem így) még aktuális mondanivalóval is tud szolgálni. (Ráadásul ezt még úgy be is tudta csomagolni, hogy pont az m1-en adják le a filmet.)
Azonban az alapozás mégiscsak hiányzik a sztoriból, ugyanis Köbli akármennyire ügyesen is zsonglőrködik a különböző fordulatokkal, konfliktusokkal és párbeszédekkel, ezek igazán jól csak kidolgozott hátterű és motivációjú karakterekkel működnének. Ennek hiányában viszont nézőként könnyű kívülállónak maradni, valódi katarzisra pedig esély sincs, hiába van remekül megírva a befejezés. És ha már hiányosságokat kell sorolni, a színészek is sokszor inkább felmondják a szöveget, mint alakítanak, a rendezés sem tökéletes mindig, azonban ha nem a hollywoodi szuperprodukciókat tesszük meg összehasonlítási alapnak, magyar viszonylatban ezek mind kiemelkedőnek mondhatók. (Parádi Gergely zenéjére viszont egy rossz szavam sem lehet.)
A hazai filmgyártás színvonalát nézve tehát egyáltalán nem számít rossznak ez a darab, de önmagában nem biztos, hogy meg fogjuk jegyezni magunknak. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy ez az ötlet nem érdemelt meg egy egész estét (mozi)filmet, mert a lehetőség megvolt benne, arról nem is beszélve, hogy kifejezetten profitált volna egy kevésbé összecsapott bevezetésből. Úgyhogy ha a jövőben ennél csak jobb magyar produkciók születnek, én már maradéktalanul elégedett leszek.
7/10