Filmszerető embernek nagyjából olyan gyakran kerül magyar alkotás a kezébe, mint ahányszor Nicholas Cage jó filmben játszik. Ebből alakult ki aztán az téves elgondolkodás, hogy nincs, és nem is lesz jó magyar film. Pedig az a helyzet, hogy ha egyszer a ki tudnánk lépni a bugyuta romantikus vígjátékok, és az állami megrendelésre készülő történelmi tablók bűvköréből, akkor a magyar filmesek is létre tudnának hozni egyszerű, de mégis nemzetközileg is sikeres és legfőképp, jó műveket (mint például a dánok.) Ennek számomra legékesebb példája Bergendy Péter két évvel ezelőtti rendezése.

Jung András (Nagy Zsolt) egy úgynevezett konspirációs házat működtet: itt jelentenek neki a különböző civil ügynökök, akik között paptól filmrendezőig mindenféle ember van. Az ambiciózus fiatalember még 1957 szentestéjén is dolgozik, azonban nem tudja, hogy valójában egy vizsgán vesz részt. Egy vizsgán, amelyben a lojalitását tesztelik, elsősorban annak a Markó Pálnak (Kulka János) vezetésével, akit apjaként szeret és tisztel.

Éppen nemrégiben siránkoztam azon, hogy az elvileg hivatásosan ezzel foglalkozó emberek mennyire nem tudnak forgatókönyvet írni. Nem gondoltam volna, hogy pont egy magyar úriember, nevezetesen Köbli Norbert fog erre ellenpéldát szolgáltatni. Tanítani való lenne, ahogyan adagolja a szereplők közötti konfliktusokat, fordulatokat (még ha ezek közül az utolsó eléggé kiszámítható), ahogyan felépíti a karaktereket és elmeséli a háttértörténetüket. Ugyan viszonylag kevés tanulsággal szolgálnak a képernyőn látottak, a szereplők (és a korszak) tanulmányaként egyszerűen zseniális ez a film. 

A rendező még rá is tesz egy lapáttal minderre, remekül kelti és növeli a feszültséget. Külön ki kell még emelnem Parádi Gergely zenéjét, aki igazi világsikereket idéz meg a sountrack-jével, és tovább fokozza az egyébként is remek hangulatot. Szóval szinte minden tekintetben bőven megállja a helyét ez a film akár még a külföldi, nagy költségvetésű produkciók között is, egyedül a színészek láttán éreztem azt, hogy nem egy minden tekintetben profi alkotást nézek.

Nem is tudom tovább a szót szaporítani, ebben a filmben szinte lehetetlen hibát találni. Mestermű, kötelező darab. És talán egy kiváló iránymutatás a többi magyar alkotónak, hogy nem a témaválasztás tesz naggyá egy művet, hanem a hozzáértés és a szakmaiság.

10/10