Nem tartozom Diana hercegnő rajongói közé, szilárd meggyőződésem, hogy méltatlan volt a trónra, ahogy a koronára is. Egy nem túl okos, hisztérikus nő volt, aki nem a megfelelő emberhez ment hozzá. Ez sok mindenkivel előfordul, azonban ő hercegnő lévén a világ szeme előtt élte az életét, ezért mindenki ismeri a történetét. Ezzel együtt melegszívű édesanya volt, sokat tett az elesettekért, és közvetlenségével, kedvességével közel tudott férkőzni az emberek szívéhez, tragikus halála után pedig legenda lett belőle.

Várható volt, hogy az életéből film készül. Talán túl korán. Még frissen él az emléke az emberekben, ezért gyakorlatilag lehetetlen kísérlet volt megidézni az alakját a vásznon. Nem is sikerült. Nagyon nem, sajnos.

A film a tragikus párizsi éjszaka mindenki által jól ismert képsoraival kezdődik, majd megismerhetjük a két évvel korábban történt eseményeket. Diana már külön élt Károlytól, és amikor barátnőjének egyik családtagja kórházba kerül, meglátogatja. Itt találkozik a pakisztáni szívsebésszel, Dr. Hasnat Khan-nal. A hercegnő beleszeret az orvosba, szenvedélyes szerelembe bonyolódnak. Azonban hamar szembesülniük kell a média árnyoldalaival, nem sikerült titokban tartani a viszonyukat, az orvos pedig nem tud együtt élni a hírnévvel. Többször szakítanak, Diana mindent megtesz a kapcsolatukért, azonban Khan végül nagyon nehezen véglegesen pontot tesz a történet végére. A sértett hercegnő találkozik Dodi al Fayeddel, és a többi már, ahogy mondani szokták, történelem.

Alapvetően jó ötlet volt, hogy nem Diana egész életét akarták belezsúfolni a filmbe (lehetetlen is lett volna), hanem az igazi nagy szerelemre koncentráltak. Mivel Dr. Hasnat Khan a valóságban - nagyon becsülendő módon - soha nem beszélt a Dianához fűződő kapcsolatáról, ezért a forgatókönyv csakis fikció lehetett. Ha lett volna egy jó forgatókönyvírójuk, akkor még jól is sikerülhetett volna. De nem volt, mert ugye a királyi családról Peter Morgan alatt nem érdemes filmet írni. Ennek a rossz választásnak köszönhetően kaptunk egy kliséhalmazt, egy vászonra vitt bulvárcímlapot. A párbeszédek unalmasak, laposak, a történet egyáltalán nem működik, én már a film tizedik percétől kezdve inkább az okostelefonomon néztem a híreket, annyira nem kötött le a film. A karakterek felszínesek, jellemfejlődést nagyítóval sem nagyon lehet találni. Fájdalmasan hiányzik a történetből Diana családja: férje, imádott fiai. A főszereplők nem érdekesek, nem lehet azonosulni velük. Nem igazán érthető, hogy miért szeret bele a hercegnő a doktorba, miért ragaszkodik mindenáron ehhez a méltatlan kapcsolathoz, amelyben igazán nem lehet boldog, hiszen a szeretett férfitól ugyanúgy nem kap igazi, mély szeretetet, mint Károlytól. Őszintén remélem, hogy a való életben sokkal több boldog pillanat jutott a hercegnőnek, mint ebben a filmben, a nézőkről nem is szólva. Érdektelen, unalmas, tévéfilmnek is kevés, szégyen a köbön. Pláne azért, mert a zseniálisan jó A bukás rendezője követte el ezt a fércművet.

Naomi Watts nem volt rossz választás a főszerepre, igaz, annyira jó sem. A felszínen nagyon jól megidézte Diana hercegnő alakját (külső, testtartás, stb.), azonban amikor emberábrázolásról mély színészi játékról van szó, ha nem is vall látványos kudarcot, de a közepesnél nem is erősebb az alakítása. Naveen Andrews Dr. Hasnat Khan szerepében egyáltalán nem meggyőző, képtelen életet lehelni a figurájába. 

Oliver Hirschbiegel rendező nagyon szégyellheti magát ezért a vacakért. Hogyan lehet az, hogy valaki, aki Hitler utolsó napjairól ragyogó filmet tud készíteni, ilyen látványos kudarcot vall a szívek hercegnőjével? Nos, az életrajz valóban nem könnyű műfaj, és valóban nincs még meg az a történelmi távlat, ami szükséges ahhoz, hogy egy ikonról realista filmet készítsenek, de ez akkor sem mentség a silány forgatókönyvre, az unalmas történetmesélésre, a finoman szólva sem túl acélos színészvezetésre. 

Rémesen rossz, nézhetetlen film született, amely egyáltalán nem méltó Lady Dianához. Mindenki kerülje el messzire!

4/10