Van az a blockbuster mennyiség, ami után az ember lánya azt mondja, hogy akkor most meg kellene nézni egy teljesen hétköznapi emberekről szóló romantikus történetet, mert még egy robotos zúzást, vagy szellemtelen zsarus tévedést nem visel el a kis lelke.

Ezért nagyon örültem, amikor a blog és az én személyes kis történetemben először ezt a filmet nézhettem meg premier előtt. Semmi CGI, "csak"  egy romantikus vígjáték, amitől igazából nem vártam semmit. Kellemes meglepetésként egész helyes kis film kerekedett belőle.

Portia Nathan (Tina Fey) a Princetown Egyetem felvételi osztályán dolgozik már 16 hosszú éve. Nagyon "izgalmas" munkája van: fel kell keresnie az egyetemre jelentkező hallgatókat, elő kell készítenie az aktájukat a felvételről történő döntéshez. Boldog embernek érzi magát, van egy nyugis állása, egy hosszú kapcsolata egy irodalmárral. Béke, nyugalom, mi kell még? Természetesen nem sokáig áll fenn ez az idilli állapot, beüt a krach. Portia egyik körútja alkalmával összefut egy vidéki oktatási intézmény igazgatójával, John Presmannal (Paul Rudd), aki egy nagyon tehetséges tanítványára, Jeremiah-ra, hívja fel a figyelmét, akinek véleménye szerint a rossz tanulmányi eredményei ellenére is a Princetown Egyetemen van a helye, hiszen született zseni. Portia nem igazán érdeklődik az ügy és a az igazgató iránt egészen addig a percig, amíg meg nem tudja, hogy Jeremiah valójában a fia, akiről lemondott 16 évvel ezelőtt. Ráadásul a barátja is otthagyja egy másik nő miatt. És akkor az anyjával való problémáiról még szó sem esett. Vajon lesz annyi erő Portiában, hogy szakítson régi életével, elveivel, és újra sínre tegye az életét?

A film elég nyögvenyelősen indul, konkrétan álmosító a hangulat, ámde kb. a film negyedétől hirtelen elkezd izgalmas lenni a történet. Nem átlagos fordulatokkal szembesülünk a filmvásznon, humor is akad, jól meglepődünk Portián (a fene se nézte ki ebből a szürke kisegérből, hogy fősulis korában szült egy gyereket..), öröm látni, ahogy lassan színesedik a karaktere, és elkezdhetünk végre szurkolni neki, hogy úrrá legyen a nehézségeken. A forgatókönyv meglepően jól sikerült, érdekes karaktereket sikerült írni a filmhez, más kérdés, hogy Portián  - és talán a nem hétköznapi kedves mamán - kívül eléggé felszínesre sikerültek. Nyugodtan lehettek volna bátrabbak az írók, sokkal több volt ebben a történetben. A párbeszédek nem túl sziporkázóak, az intenzitás eléggé hullámzó, a jellemfejlődés finoman szólva elnagyolt.

Tina Fey összességében jól megoldja a feladatát, azonban elég felszínes az alakítása, nem ásott le eléggé a karakter mélyére. A vígjátéki részekben lehengerlő, azonban a drámai jelenetekben nem túl meggyőző.

Paul Rudd teljesen középszerű, nem tudta élettel megtölteni egyébként kissé sablonos szerepét. Lili Tomlin Portia anyjának szerepében mindenkit lemos a vászonról, élmény volt látni az alakítását. A többiek erősen felejthetőek. 

A rendező, Paul Weitz egy korrekt, szórakoztató filmet hozott össze, amelynek vannak jó pillanatai, azonban a színvonala erősen hullámzó, és megmarad a felszínen. A színészvezetés nem túl acélos, de mivel a film amúgy sem tud túllépni egy tévéfilm színvonalán, ez nem túl zavaró.

Összességében egy viszonylag szórakoztató családi film született, amely teljesen felejthető, de egyszer meg lehet nézni.

6/10