Megleptem valakit azzal a hírrel, hogy a kedvenc színésznőmet Meryl Streepnek hívják? Miért, miért? Azért három Oscar-díjat nem osztanak ki senkinek véletlenül. Soroljam a filmeket? Julie és Julia,  Mamma Mia, Az ördög Pradát visel, stb. stb. Korunk legnagyobb színésznőjének a szülinapját stílszerűen azzal ünnepeltem, hogy megnéztem egy olyan filmjét, amit még nem láttam. Nem jól választottam, sajnos. Ugyanaz volt a helyzet ennél a filmnél, mint a Vasladynél: Meryl Streep fantasztikus benne, de a film finoman szólva nem érte meg azt a munkát, amit belefektetett.

Pedig a film jól kezdődik:  Kay (Meryl Streep) a középkorú háziasszony arra készül, hogy egy éjszakát eltöltsön a férjével, Arnolddal (Tommy Lee Jones). Aki ezt nagyon kedvesen, de visszautasítja. Kay összeomlik, rájön, hogy a házassága romokban hever: a gyerekek kirepültek, ők pedig idegenként élik életüket a házukban. Párterápiára cipeli el zsémbes férjét, és a pszichológussal beszélgetve szépen lassan rádöbbennek arra, hogyan jutottak idáig. Vajon lesz annyi erő a kapcsolatukban, hogy újra megtalálják a vágyott harmóniát, vagy útjaik elválnak egymástól?

Az alapötlet nagyon jó, a két főszereplő tökéletes választás, azonban a film mégsem működik. Konkrétan unalmas és még tévéfilmnek sem lenne elég jó. Pedig a Trónok harcának egyik írója, Vanessa Taylor követte el a forgatókönyvet, mégsem sikerült túl jól. A tévés rutin azért működött, kábé a film feléig sikerül fenntartani az intenzitást, utána azonban egyre inkább ellaposodik. A jó kezdet után egyre több klisé kerül a filmvászonra, a karakterek elég felszínesek lettek, a jellemfejlődés jóindulattal is csak közepes. Bár némi humort is sikerült csempészni a történetbe, néhány helyzetkomikum tényleg működött, de inkább nem. A középkorú házaspárok problémájáról nem sikerült újat mondani, szellemesnek sem mondanám a filmet, sajnos nagyon felejthetőre sikerült.

A rendező, David Frankel szintén neves TV-sorozatokban volt érdekelt (az Elit alakulat, Szex és New York), azonban neki sem sikerült életet lehelnie a teljesen közepes filmbe. A színészvezetésre nem lehet panasz (bár mit kell vezetni Streep-en és Jones-on..), azonban a filmnek nincs igazi gerince, valahol félúton félresiklik a történet. Az operatőri munka kiváló, a vágások azonban nem mindig sikerültek túl jól.

A két főszereplő, Meryl Streep és Tommy Lee Jones alakítása miatt érdemes megnézni a filmet. Tökéletesen hozzák a karakterüket, közös jeleneteik intenzitása azonban eléggé hullámzó. Meryl Streep bizony sokszor lejátssza a színről Jonest, és ez nem tesz túl jót a filmnek. Bár külön-külön nagyszerű színészek, a kettősük mégsem igazán meggyőző, nem működik az a bizonyos kémia.

A többi szereplő közül a ritkán látható Elisabeth Shue néhány perces jelenetében bebizonyította, hogy nem méltatlanul jelölték annak idején Oscar-díjra. Steve Carell viszont teljesen átlagos, nem tud mit kezdeni a pszichiáter szerepével (aki még nem látta az Őrült, dilis szerelmet, sürgősen nézze meg, abban azért látszik, hogy megy ez neki sokkal jobban is!). A többiek teljesen felejthetőek.

Összességében egy teljesen átlagos filmet láthattunk két ragyogó színésszel a főszerepben, akik ennél sokkal többet érdemeltek. Felejtsük el gyorsan ezt a filmet, ami matinénak talán elmegy, de kár rá vesztegetni az időt.

A világ rendjének helyreállítása érdekében mentem Julie és Juliát nézni, ja és végre sort kellene kerítenem a Lincolnra is..

6/10