Éppen most fejeztem be Melissa Hellstern Audrey Hepburn világa - A kedvesség művészete című könyvét. Bár világsikerként promotálják, a könyv nem hagyott mély nyomokat bennem (talán azért, mert nem sok mélység van benne), ámde meghozta a kedvem ahhoz, hogy a színésznőre emlékezzem.
Ő maga volt a báj, a kedvesség, a törékenység. A sok szexbomba mellett arisztokratikus eleganciájával hódított.
Nem kellett ehhez szerepet játszania, hiszen valóban nemesi származású volt: édesanyja, Ella van Heemstra egy igazi holland bárónő volt. Édesapja egy angol bankár volt, a születési neve Audrey Kathleen Ruston. Klasszikus nevelést kapott, azonban jött a háború - amelyet Hollandiában vészeltek át- , és a gazdagság szertefoszlott, időnként szó szerint éhezett a család (kóros soványsága is a háború alatt szerzett betegségnek volt köszönhető).
Balerinának készült, Londonban egy híres iskolában tanult, és hogy pénzt keressen modellkedett, musicalekben táncolt, filmekben statisztált. Aztán jött a csoda: egy film, a Monte Carlo Baby forgatásán - amelyben Audrey egy filmcsillagot személyesített meg - , meglátta őt Colette, a híres francia színdarabíró, és kiválasztotta színdarabja, a Gigi főszerepére, melyet a Broadwayen, New Yorkban mutattak be. És a csodáknak nem volt vége: egy próbafelvétel alapján William Wyler kiválasztotta őt új filmje, a Római Vakáció főszerepére. A gyakorlatlan, félénk kislánynak megijedni sem volt ideje, a kezdők bátorságával vetette bele magát új feladataiba, és legmélyebb döbbenetére rövid időn belül hatalmas sztár lett. Soha nem tartotta magát jó színésznőnek (nem is volt az), de mindig legjobb tudása szerint végezte a munkáját.
A Római vakációért megkapta az Oscar-díjat, a karrier sínen volt: Sabrina, Háború és béke, Mókás arc (egykori táncosként hatalmas megtiszteltetés volt számára Fred Astaire partnerének lenni a filmben), Álom luxuskivitelben, és persze a My Fair Lady. Aztán sikerei csúcsán hátat fordított Hollywoodnak, és hosszú évekig csak a családjának élt.
Élete főszerepének ugyanis az anyaságot tartotta, a filmes karrier nem volt elsődleges az életében. Első férje Mel Ferrer (egy Broadway-darab próbáin szerettek egymásba), a kor híres színésze volt, aki természetesen nem tudta elviselni, hogy a felesége sikeresebb nála, ezért elváltak. Első fia, Sean, ebből a házasságból született. Második férje, Andrea Dotti egy olasz pszichiáter volt, megszületett a második fiú, Luca, azonban ez a házasság is felbomlott. Audrey Svájcba költözött, és végül rátalált a nagy szerelem Robert Wolders személyében, akivel élete végéig boldogan élt, bár soha nem házasodtak össze.
És volt még egy férfi az életében, akinek sokat köszönhet: Hubert de Givenchy. Az első találkozásuk vicces volt, mert a Római vakáció bemutatása előtt Audreyt még senki nem ismerte, ezért amikor Givenchyvel közölték, hogy Miss Hepburn eljön hozzá, hogy ruhákat keressen új filmjéhez, a Sabrinához, Hubert természetesen a kor sztárját, Katherine Hepburnt várta (ő is nagy alakja volt Hollywoodnak, máig az egyetlen színésznő, akinek 4 Oscar díja van!). Audrey szűk nadrágban, trikóban, papucsban és Velence feliratú piros szalaggal díszített gondolás kalapban állított be a divatcézárhoz, aki nagyon kedvesen ugyan, de közölte vele, hogy éppen egy kollekciót készít, ezért nem tud a rendelkezésére állni. Audrey bájos mosollyal azt mondta: "megnézném azokat a darabokat, amelyek már elkészültek, a kollekcióhoz" és felpróbálta a ruhákat, melyek tökéletesek voltak, és a próba utáni vacsorán életre szóló barátság köttetett a színésznő és a tervező között, melynek folyományaként sok filmben csodálhattuk a ruhakölteményeket.
Amikor a fiai felnőttek, új életcélt talált magának. az UNICEF jószolgálati nagykövete lett, sokat tett a gyermekekért, ismertségét kihasználva felhívta a világ figyelmét a problémákra.
Habár több nagy sikerű filmben is játszott, és a maga korában igazi sztár volt, mégis a stílusa maradt meg igazán az utókor emlékezetében: klasszikusan elegáns, finom, törékeny alakja egy olyan nőideált testesít meg, amelyről azt gondolnánk, hogy már nem létezik, azonban higgyék el nekem, hogy a mai nagyon modern lányok a szívük mélyén nagyon is szeretnénk hercegnők lenni.
