Mint korábban leírtam, a Hannibal pilotja rendkívül meggyőző volt, azonban a második epizód összeszedetlen, átgondolatlan és felületes lett. Nem meglepő tehát, hogy a harmadik részt annak ellenére is nehezemre esett megnézni, hogy tudtam, igazán vízválasztó lehet a sorozat történelmében. Lássuk milyenre sikerült! (Spoiler veszély)

Az első részben megismert Gébics-gyilkos lánya, Abigail felébred a kómából. Az FBI ügynökei tudják, csak a lány adhat választ a kérdéseikre az eltűnt lányokkal kapcsolatban. Azonban az ügy bonyolódik: a másoló újra öl, az előző részben megismert szarkavaró-újságíró hölgy pedig főszereplőink nyomában lohol, tönkretéve mindent, amit csak lehetséges.

Hatalmas felüdülés úgy felállni a harmadik Hannibal-epizód elől, hogy végre azt kaptam a kezeim közé, amit vártam. Végre megvan minden, ami egy jó high-concept sorozathoz kell; nem csak összefüggő szálakat kapunk, de olyan történeti elemeket is, amelyek szerencsére túlmutatnak az epizodikus megközelítésen. Ebből adódóan azt hiszem, kissé zsánermix lesz a Hannibalból, hisz úgy tűnik egyszerre törekedik majd a részenként megoldott ügyek, és a hosszabb lefolyású sztori-elemekre. Ez pedig dícséretes, bár egyúttal igen éles penge is, hisz a mértékek elszúrásával fárasztó lehet a sorozat.

A résznek azonban van egy árnyoldala is, ami szerencsére az epizód végére változni látszik: Hannibal kissé még súlytalanabb, mint az előzőekben. Ez nem feltétlenül Mikkelsen hibája, ő jól hozza a karaktert, azonban a sztoriban kissé háttérbe szorul Lecter, szerencsére csak az epizód lezárásáig, amelyben egy nagyon ötletes csavarral igencsak az előtérbe kerül. A többi főbb-karakter továbbra is nagyon eltalált, Dancy játéka is dícséretes, és a fényképezés még mindig elképesztően gyönyörű.

Úgy tűnik tehát, hogy a Hannibal ismét jó útra talált, és a második epizód kilengése után ismét a kellő mederben halad ahhoz, hogy egy véres-csavaros-feszült krimi-thrillerré váljon. Várom a következő részt!

8/10