Kis családom tagjai már hosszú ideje reménykednek abban, hogy egyszer fel fogok nőni. Nos, amikor bejelentettem, hogy a szombat délutánomat a moziban fogom tölteni egy ősemberekről szóló rajzfilmet (vagyis animációs filmet)  nézve, kénytelenek  voltak belátni, hogy ez a pillanat még messze van.

Az animációs filmeket nem nagyon szeretem. Igaz, hogy sokkal látványosabbak, mint a hagyományos rajzfilmek, viszont nagyon sterilek, egy kaptafára készülnek, nincs bennük túl sok lélek, annál kevesebb szellem, és báj.

Mindezek ellenére Croodékra nagyon kíváncsi voltam, az előzetes teljesen elvarázsolt, muszáj volt elmennem a moziba meglesni őneandervölgyiéket. Ősi hőseink egy barlangban élnek, teljesen elzárva a külvilágtól. Az apuka, Grug egyetlen életcélja kis családját (feleségét, fiát, nagylányát, kislányát és "imádott" anyósát) védelmezni. A film elején rögtön belecsöppenünk a kis család pörgős reggeli testmozgásába: a reggeli vadászatba. Hihetetlen a szöveg és a látvány (pl. úgy döntik el, hogy ki induljon elsőnek, hogy feldobják a levegőbe a nagymamát..), azonban a boldog félős szép napok hirtelen véget érnek. A kamasz lány. Eep ugyanis természetesen nem hallgat apukára, megszökik a barlangból és természetesen azonnal összefut egy helyes fiúval, Guy-al, aki felhomályosítja őt, hogy éppen világvége van, le kéne lépni a helyről. Apuka persze nem akar hinni nekik, de egy földrengés következtében a védelmet nyújtó barlang összeomlik, és a családnak nincs más választása, mint elindulni az ismeretlen és a kalandok felé.

A film nagyon jól indul, a családi vadászat lehengerlő, azonban utána szépen csöndben ellaposodik. A CGI - részleg tobzódik az ötletekben, azonban ismét bebizonyosodott az az alaptétel, hogy jó forgatókönyv nélkül még egy animációs film sem lesz maradandó élmény. Ugyanis a történet vérszegény, és sajnos a biztató kezdet ellenére még a humor sem eget rengető benne. Viszont a családi élet bemutatása nagyon hiteles. A gyerekek ölik egymást, apuka elhanyagolja anyukát, anyukának időnként nagyon elege van a családjából, a kamasz lánnyal csak a baj van, az anyós és apuka kapcsolata finoman szólva is távol áll az ideálistól. És mégis nagyon szerethetőek, éppen azért, mert egyáltalán nem tökéletesek, és annyira emberiek. Ahogy körbenéztem a moziteremben, gyakorlatilag minden család a saját kis életét nézte a mozivásznon felturbózott változatban (amúgy élmény gyerekekkel egy moziban ülni, a hangos kommentárjaik sokkal jobbak voltak, mint a film poénjai)

Összességében egy szeretni való kis családi film született, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nézze meg, és nevessen jót saját magán és a családján. Mert humor nélkül nem vészeltük volna át a jégkorszakot, az biztos!

7/10