Az Idegennyelvű Oscar Hetet rendhagyó módon folytatjuk és egyben zárjuk le. Befejezésként két az Akadémia által díjazott filmről olvashattok, az 1999-es Pedro Almodóvár rendezte Mindent Anyámról, és a 2001-es Caroline Link rendezte Hontalanul Afrikában kerül terítékre. 

Mindent anyámról / Todos sobre mi madre (1999)

Pedro  Almodóvar az elmúlt két évtized talán legsikeresebb európai rendezője. Két Oscar-díj, öt Európai Fim-Díj és megannyi egyéb elismerést tudhat magáénak. Az Akadémia először 1999-ben díjazta munkásságágát, a Mindent anyámról című drámája elnyerte A legjobb idegen nyelvű film díját.

Manuela (Cecilia Roth) életét ismerhetjük meg. A középkorú nő egyedül neveli kamasz fiát. A fiú 17. születésnapján életét veszíti, kedvenc színésznőjére várva egy autó elgázolja. A nő lába alól teljese kicsúszik a talaj. Elutazik, megakarja keresni a fiú apját. Ez viszont csak menekülés, menekül saját maga elől, és egyúttal keresi a helyét az életben. Az elkövetkező időszakban a sajátjához hasonló, hányatott sorsú emberekkel ismerkedik meg, megpróbálva magán és az új barátain is segíteni.
A mindent anyámról nem Almodóvar legjobb filmje. Van az ibériai rendezőnek ennél sokkal mélyebb, nagyobb hatást kiváltó rendezése is. Azonban még így is egy minőségi drámáról beszélhetünk, jól kidolgozott karakterekkel, helyenként pedig egyfajta fanyar humorral. Mindez megspékelve a fiatal Penélope Cruz játékával, aki jelenlétével csak emel a film színvonalán.
Kicsit összecsapott lett. Mintha nem igazán tudta volna Pedro Almodóvar, hogy mit is akar. Mintha úgy lett volna az egésszel, hogy legyen ebből is egy kicsi, legyen abból is egy kevés, a végén hátha összeáll egy egésszé. Hellyel-közzel összeállt, de nem elég karakteres ahhoz, hogy egy igazán maradandó filmélmény legyen.

Hontalanul Afrikában / Nirgendwo in Africa (2001)

A II. Világháború, a náci Németország, a zsidók viszontagságai igen népszerű téma a rendezők köreiben. Így nem igazán hozott lázba előzetesen a Hontalanul Afrikában. Viszont még is úgy éreztem, hogy kell kapjon egy esélyt Caroline Link filmje. Az Oscar-gálán 2001-ben díjazott film viszonylag ismeretlen maradt a mai napig az átlag filmnézők köreiben, pedig megérdemelné a nagyobb publicitást.
Egy zsidó család történetét viszi vászonra Link. Egy olyan családét, aki idejében felismerte a veszélyt, és még az utolsó pillanatban kivándorolt Afrikába. Természetesen nem boldogan hagyták el hazájukat, de tisztában voltak vele, hogy abban a pillanatban ez az egyetlen esélyük a túlélésre.
A II. Világháború okozta pusztításokat nem kell senkinek sem bemutatni. A nagy drámán belül viszont minden család, minden érintett megélte a saját háborúját is. Egy ilyen belső háborút mutat be a Hontalanul Afrikában. Megismerünk egy anyát, aki a az elején semmivel sem különb, mint a nácik, akik őt hazájából kiüldözték. Megismerünk egy apát, aki azon kevesek közé tartozott, aki idejében felismerte a veszélyt, és emellett megvolt a bátorsága is, képes volt változtatni a saját maga és a családja sorsán. Ezt a két embert azonban nagyon sok ideig csak a lányuk köti össze. Képtelenek megbarátkozni az új helyzettel, az új környezettel. Aztán, ahogy az idő telik, ahogy a háború vége egyre inkább közeledik ők is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, még legvégül már képesek családként élni.
Caroline Link  valami újat tett le az asztalra egy olyan témán belül, ahol éves szinten láthatunk legalább egy-két alkotást. Ő viszont hanyagolta a nagy drámát, az egész történetet levitte az egyszerű, hétköznapi emberek szintjére. Az elképzelés hibátlan volt, a megvalósítás viszont már nem. Helyenként nagyon lassan csordogál a történet, nyugodt szívvel le lehetett volna 30 percet csípni a játékidőből és akkor sem kapott volna kevesebbet a néző.